2012. november 6., kedd

Mint a



.......villám tépte magányos fenyő.
Mint a vízét vesztett patak.
Mint az odébb rúgott kő.
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér.
Mint a leszakított, haldokló virág.
Mint a porba hullott mag, mi többé nem ered.

Csibu tett fel blogjára egy dalt, abból származik a szöveg. De ma sajnos teljesen így érzem magam:( Fojtogat a szomorúság és az elkeseredettség. Vissza szeretnék találni pár hónappal ezelőtti önmagamhoz!

Amióta leírtam mindezt, történt valami: Andi írt nekem, hogy egy ismerőse lemondta ma a szuper endó dokis, november 26-i időpontját. Én hívtam is azonnal az asszisztensnőt, és képzeljétek, megkaptam az időpontot! El sem hiszem:DDDDD

Csajok, rohanok...most hívtak, 15:20-ra mehetek MOST az endokrinológushoz:DDDDDD kééész vagyok:D 

7 megjegyzés:

Popi írta...

:)

Kiscsillag írta...

Ismerős Arcok :)) imádom

Pocilakóra várva írta...

Végre valami jó is történik!
Ölellek

Névtelen írta...

szuper :)

Havanna írta...

Nagyon jó!! Várom a beszámolód.

Bánat utca... írta...

Ahogy elkezdtem olvasni a szöveget, mosolyogtam végig:))Igen, a kedvencem:))Puszillak, lassan Én is írok mááár, elhanyagoltam mostanában!!
Csibuka

Audrey írta...

Hajrá-hajrá! de jó, hogy ekkora mázlid van ezzel :)