2013. július 29., hétfő

Jelentés:)



Múlt hét csütörtökön elhatároztam ugyebár, hogy ismét elkezdek mozogni. Mikor máskor, mint a legnagyobb melegben...na, igen. Jelentem azóta is nyomatom rendesen, kivéve szombaton, de akkor esküvőn és osztálytalálkozón is voltam, szóval arra a napra van mentségem :p (bár, ha belegondolok, biciklivel mentem az osztálytalira)


A Réka tornákat azóta sem bírom, egyik nap konkrétan 10 percig csináltam. Én, aki Insanityztem ezerrel korábban. Igaz aznap túl voltam már egy kb. 40 perces bicikli úton a 40 fokban, szóval az is kivett valószínű az erőmből.
A futás viszont egész jól megy. Esténként futok, konkrétan este kilenc után indulok útnak, nehogy hőgutát kapjak. Szuper ez  az alkalmazás, amit végül letöltöttem a telómra. Gps segítségével jelöli egy térképen, hogy merre és mennyit futok. Ma 4,52 km-t 33 perc alatt, amivel elvileg 393 kalóriát égettem. Az utolsó kilométert gyorsgyalogolva tettem meg.

Ja, és rájöttem, hogy nem tudok zenére futni. Akkor nem hallom a gondolataim.

2013. július 25., csütörtök

Mozogás




Tegnap este megráztam magam és elkezdtem tornázni. Nem is értem, hogy mi lelt, de már több mint fél éve alig mozgok, csak a heti 1-2 alkalom biciklizés van, ami nem valami sok. Szóval tegnap előkutattam a youtube-on Réka online alakreform óráit, amiket amúgy nagyon szeretek, mert irtó pörgősek és nagyon kemények. Hát...khm...a 125 percbe igen csak bele kellett néhol pörgetnem, mert egyszerűen nem bírtam :D Így kb. 50 percet tornáztam a végén, de végülis ez is tök jó, főleg úgy, hogy tegnap egy egy órás bicikli úton is túl voltam már.


Ma kora reggel pedig egy kis futással kezdtem. Na, persze ez sem ment úgy, mint régen. Még az első 10 perc, az hagyján, na de a többi. Vissza kellett térnem a futós tanulós módszerhez: pár perc futás, pár perc gyors gyaloglás. Így egy picit ráhúztam és 45 percig mozogtam. De nem baj, lesz ez még jobb is:) 

Akarok venni a telcsimhez egy ilyen karra szerelhető tokot, mert töltöttem le zenéket a futáshoz (bár annyira nem jöttek be, túl lassúnak bizonyultak) és alkalmazást is, ami gps segítségével pontosan belövi a megtett km-t és kalóriát. Ez az alkalmazás sem jött be ma annyira, úgyhogy most letöltöttem egy másikat, azt majd holnap tesztelem. Már, ha egyáltalán holnap reggel fel tudok kelni. Olyan izomlázam van ugyanis, hogy ihaj. És fáradt is vagyok. Nem hiába, a salátákból azért annyi energiát nem kapok, hogy még a futáshoz is elég legyen. Be is nyomtam az ebédem (sült csirkemell, sali) mellé desszertként egy marék mandulát és egy marék mazsolát. Az uzsim meg 3 bazi nagy kanál szilvalekvár (az az igazi sűrű) volt mandulával és kókuszreszelékkel....hát igen...élni tudok :D

Nektek van valami szuper lelkesítő (futós) zenétek?

2013. július 23., kedd

Vajon?




Néztem a tv-ben, hogy mennyien örülnek a királyi párnak, hogy megszületett a kisherceg.
Kicsordult a könnyem. Nekünk vajon megadatik valaha, hogy átéljünk ekkora boldogságot? A kétségeim ellenére persze bízom, hogy igen. És várom már nagyon. Talán jobban, mint bármikor korábban.

Úgy látszik az egy mondatos bejegyzésekre vagyok most kalibrálva. Pedig tavaly milyen jó kis bejegyzéseim voltak....bocsánat. Igyekszem összeszedni magam :)

Masszázs

 
 
 
Ma itt volt Réka, a Jera masszőz :) Tavaly a masszázs után 9 nappal megjött. Meglátjuk most mi történik. Bár így előjároban annyit, hogy a derekam most nem forrósodott be a maszázs után sajna. De lehet, hogy rá Avivázom picit este, hátha.
 
 
Közben meg elgondolkoztam azon, hogy végre el kellene kezdenem többet mozogni. A heti 1-2 alkalom biciklizés nem épp az ideális mennyiség....de miért pont 40 fokba jut ez az eszembe?

2013. július 22., hétfő

7 év



Úgy alakult, hogy eddigi életemben valahogy mindig 7 évenként történt valami nagyobb dolog. Egy-kettőre ezek közül annyira nem vagyok büszke, úgyhogy ezeket inkább nem írom le, van viszont olyan, amire boldog szívvel emlékszem vissza. 21 évesen találkoztam Gézával, 28 éves, amikor összeházasodtunk. 34 leszek nemsokára. Ez azt jelenti, hogy kb. 1 évem van arra, hogy valami változás következzen be megint....mondjuk születhetne egy kisbabánk.

Persze fiúnak is örülnénk :)

Közben meg azon is gondolkodom, hogy kellene indítani egy webshop-ot. Sok szép dolgot láttam mostanság a neten, amiket úgy megvalósítanék...és aztán eladnám. (ah, mintha ez ilyen egyszerű lenne) Csak valamiért a bátorság hiányzik belőlem. Nem is értem.

2013. július 18., csütörtök

Inositol




Eszter kikutakodott a neten egy-két jó szert, amiből ezt a bizonyosat be is szereztem ma:) Tudjátok, nekem mindig minden azonnal kell és persze azonnal akarom azt is, hogy hasson! Hát, majd meglátjuk. Kretty írt róla szépeket, így én már csak a tényt írom le, hogy szedem:)


Mától 4 db-ot nyomatok belőle (ha esetleg kipurcannék, akkor tudjátok, hogy mitől :D), kíváncsi vagyok mikor hat, lesz-e egyáltalán valami hatása a ciklusomra. Ez összesen 2 g-ot jelent naponta egyébként. Ha ennyi nem hatna, akkor emelek napi 8 szemre, mondjuk az már annyira nem éri meg:(
Jövő hét keddre kihívtam Rékát is, tudjátok, ő a jera masszázsos lány, aki tavaly annyit segített. Na, most benne és az inositolban van minden bizodalmam.

Ma ettem végre fagyit a Baross cukiban és sütit is. Már egy hónapja nem ettem ilyesmit, pedig tavaly nagy fagyista voltam, szerintem minden nap nyomtam vagy két gombócot. Idén, mivel tilos, szerencsére nem is kívánom, simán elmegyek a fagyizó mellett, de azért ez most jól esett:)

2013. július 16., kedd

Endokrinológusnál



No, megjöttem az endokrinológustól. Még júni 20-án voltam vérvételen, múlt hét csütörtökön meg a konzi lett volna, de közbe jött ugyebár a Balcsi:) Akkor Melinda (asszisztens) ígért nekem egy visszahívást, hogy megbeszéljük, hogy mikor mehetek a csütörtök helyett. Na, szerda este 21:15-kor hívott is (nem mondom, jobb később, mint soha :D), hogy sajna nincs hely Doktor Úrnál, úgyhogy legyen az, hogy a doki megírja a leleteim alapján az ajánlást, én meg majd, ha már Pesten vagyok, menjek be érte. Ma mentem, reggel 8-ra értem oda és azért titkon reménykedtem, hogy talán bekerülhetek a dokihoz. Szerencsémre az első beteg késett, úgyhogy Melinda beprotezsált:) Na, nem mintha számított volna, mert ez a doki hihetetlen. Kb. semmit sem mond, amit mond, azt meg nem hallom, olyan halk:D
A lényeg, hogy az eredményeim szerintem teljesen jók. Egy defektem van, ezzel úgy tűnik senki nem tud mit kezdeni. Úgy látszik én egy nemmenstruáló lány vagyok, ez van és kész, el kell fogadjam.

Az eredményeim:
cukor: 5,17 mmol/l
inzulin: 5,19 mIU/l
TSH: 2,08 mIU/l
fT4: 16,18 pmol/l
fT3: 3,68 pmol/l
TPO-At: 90,6 IU/ml
TG-At: 14,86 IU/ml
FSH: 4,3 IU/l
LH: 4,9 IU/l
Ösztradiol: 18,4 pmol/l
Progeszteron: 1,6 nmol/l
Prolactin: 125,2 mIU/l
DHEA-S: 6,06 umol/l

A TPO-At pl. eléggé lecsökkent a múltkori eredményeimhez képest, ami szuperjó. A TSH magasabb ugyan, de ez nálam (és gondolom mindenkinél) változó szokott lenni. Az esetek többségében 1,5 körül mozog. (Itt egyébként meg lehet nézni, hogy mikor jók a pajzsmirigyes értékarányok. Nem mondom, hogy az enyémek tökéletesek, de nem is rosszak.) Az LH/FSH arányom szuper, bár az tény, hogy a ciklusom 80 akárhányadik napján jártam a vérvételkor. A prolaktin is jó szerintem:) Most mondjuk szedem a Barátcserje kapszulát, amit a vérvételkor még nem szedtem. Na, mindegy, most már beszedem, ha  megvettem:D
A Meforált nem kell szednem ezentúl, aminek tökre örülök. Őszintén szólva egy hete nem szedem már, mert valahol sejtettem, hogy így dönt a doki. Végülis alig eszem szénhidrátot. Rákérdeztem erre a Bitter Melon tablettára, gondoltam tőle meg lehet ezt kérdezni, hiszen mindig ezeket az étrend kiegészítőket preferálja. Csak csóválta a fejét és mondta, hogy nem kell, az cukorbetegeknek való. A DHEA tartományon belüli, szóval gondolom ez az érték is jó.

Az elmúlt egy hét eléggé eseménydússá sikeredett, így most egy kis pihi következik. De már nagyon várom az augusztusi Balcsis nyaralást:) És olyan jó lenne elutazni ősszel Párizsba vagy Tel Avivba egy hétre.

2013. július 15., hétfő

Tükrözés



Amikor egy hete írtam, hogy félek, a sok-sok biztató szó hatására azért felengedtem ám picit. Barinőm mondta például, hogy ne hülyéskedjek már, a nővére egy jókora mióma kioperálása után simán teherbe esett, úgyhogy bízzak és nehogy elkeseredjek már előre. És milyen igaza van, gondoltam, úgyhogy jól meg is nyugodtam még aznap:) Azután Balcsiztunk egy jót, majd vasárnap vártam a mai napot. Ez a fene nagy nyugalom annyira jól sikerült, hogy ha reggel Géza nem állítja be az ébresztőt, simán elalszunk, pedig életembe egyszer aludtam csak el, és kb. soha nem kelek órára, mert a belső órám mindig felkelt.

7:30-ra odaértünk a kórházba, felvetek az osztályra, kaptam ágyat és egy xanaxot, hogy jól megnyugodjak. Pedig tényleg nem voltam ideges. Azért beszedtem, biztos, ami biztos, majd jól be is aludtam tőle. Amikor szóltak, hogy mehetek a műtőbe, elmúlt már 10 óra.
Na, de még mielőtt írnék a műtétről elmesélem, hogy kivel voltam egy szobában. Egyszerre kaptuk meg az ágyat, ő egy 40-45 év körüli nő lehetett. Én kezdtem a beszélgetést, mert láttam, hogy nagyon ideges. Csak annyit kérdeztem, hogy neki is kis műtéte lesz-e. Mondta, hogy igen, majd nagy kérdezősködésbe kezdett, én meg mesélésbe. Mivel kérdezett, én biza elmondtam az egész kórtörténetemet:D Ő nagyokat hallgatott...és sunnyogott. A történetünk vége felé kezdtem magam rosszul érezni, hogy ő nem mond magáról semmit, úgyhogy rákérdeztem, hogy ő miért van itt. A válasz: abortusz. Na, szép. 10 hetes volt a magzat:( De megértem őt is. Van már 3 nagy fia, nem akart egy 4.-et. Csak kicsit hülyén jött ki, hogy előadtam neki a mi történetünket, a gyermek utáni küzdelmünket.

Vissza a műtéthez:) Még a szobában feküdtem (bóbiskoltam a xanaxtól), amikor bejött Tanár Úr, hogy szóljon, hogy még egy kis türelmet kér. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy ha már úgyis arra jár, nem csinálna-e mini biopsziát? Azt mondta, hogy nem feltétlenül szeretne a majdnem frissen műtöt méhemben kapirgálni és szerinte különben sem segít a biopszia, talán egy eü. kaparás, de azt meg most tényleg nem kellene. Hát jó, mondtam, ahogy Doktor Úr látja majd a helyzetet.
Mikor kitoltak és egy picit már magamnál voltam, éreztem, hogy fáj a hasam és egy jókora betétet is raktak a lábaim közé. Mondtam is Gézának, hogy tuti volt itt valami beavatkozás is, nem csak a tükrözés. Eztán 12:30-ig aludtam. Ekkor elővettük a kis otthonról hozott kókusz-kakaó-lenmag-útifűmag keverékemet és pici víz hozzáadása után jól meg is ettem a kásám:D (Szegény diétás nővérke sajnálkozott ezerrel, hogy  nem tud nekem semmi kaját adni a diétám miatt, de megnyugtattam, hogy hoztam hazait, szóval éhen nem halok, az tuti)
13:30-ra várt minket Tanár Úr a szobájába. Picit azért dobogott a szívem, amikor leültünk. Elmondta, hogy van heg, mégpedig 3-4mm-es. De a méh ürege szép, és a kb. 20 mm-es sövényhez képest végülis nyertünk 1,5 cm-t:) Elmondta, hogy mégis csinált egy kis kaparást, mert eléggé egyenetlen volt a nyálkahártya, amin nem is csodálkozom, hiszen 90 napja nem menstruáltam. Most még picit vérzek, de ezen kívül minden rendben. Délután aludtam egy jó nagyot, 3 órát sikeredett.
3 hét múlva kontroll, de a lombikot most már bármikor kezdhetnénk:) Majd meglátjuk....

2013. július 9., kedd

Picit félek



Amikor reggel elindultam itthonról, még egészen más blogcím járt a fejemben. Na, de nem vágok a közepébe, kezdem inkább Ádámtól-Évától :)

Kb. két hete Hugimmal a Viber-en cseteltem, amikor is szóba került, hogy 14-én mennek le balcsira egy hétre, és mivel szerdától péntekig egyedül lenne, megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk Gézával lemenni. Nekem ugyebár ez nem gond (sajnos), Gézának kellett kicsi variálnia a beosztásán, de megoldottuk. Erre fel, a múlt héten szombaton este beszélgetek anyával telcsin, egyszer csak előjött a téma a nyaralásról és arról, hogy Hugicám másnap (azaz 7-én vasárnap) megy a balcsira. Micsoda? 7-ééééén? Megállt bennem az ütő bakker. Édesszivem véletlenül egy héttel későbbi időpontot írt az üziben. Nah, mondanom sem kell, hogy azonnal hívtam Gézát (már dolgozott, este 10 óra volt ekkor), hogy mi legyen. Kiderült, ezen a héten szerdán, csütörtökön szabadnapos, nekem viszont kedd, szerda, csütörtök dokikhoz kell mennem, szóval sehogy sem jön össze, ő sajna nem tud jönni és én is csak csütörtökön délután érek le. Jól el is szomorodtam, dehát ez van:( Éjjel fél 12 körül aludni készültem, mikor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha hétfőn felhívnám a szerdai nőgyógyom és a csütörtöki endó dokit és áttetetném az időpontokat hétfő-keddre. Ez az ötlet annyira felspanolt, hogy reggel 4-ig nem is tudtam elaludni. Egy kis 3-kor főzött citromfű tea segített, így 4-kor elaludtam végre. 6:30-kor Géza hazaért a munkából, erre én, mint aki egy hatalmasat aludt, kipattantam az ágyból....asszem, inkább valami erős nyugtató kellett volna, nem egy egyszerű tea.


Végre eljött a hétfő. Először hívtam az endó doki asszisztensét, aki azt mondta, hogy megbeszéli doktor úrral és visszahív. Én naív, ott vártam a hívását. Azóta sem hívott, én hívtam fel tegnap délután, hogy mi van már. Azt mondta, hogy ma vagy holnap hív, még nem tudott beszélni a dokival. Egész nap vele dolgozott basszus, nem értem mi az, hogy nem tudott vele erről beszélni. Na, mindegy, az endó doki most a legkevésbé érdekel, majd mindjárt azt is megmondom, hogy miért.
A nőgyógyászt is hívtam, de mivel nem volt bekapcsolva, küldtem neki egy sms-t. Délutánig ő sem jelentkezett, úgyhogy felhívtam. Mint kiderül, ő az a fajta doki, akit hívni kell, mert az sms-eket nem nézi meg :D De rendi volt, és mondta, hogy persze menjek be ma reggel hozzá a kórházba a szerda délután helyett. Egyébként ez több szempontból is jobb volt így: 1. nem kellett fizetnem a konziért, 2. így rögtön tudtunk beszélni a lehetséges tükrözéses időpontokról....és lett egy 3. is (no, mindjárt erről is írok).


Nah, szóval ideértem a mai naphoz. Reggel 7:10-re volt időpontom a hematológus professzorhoz. Nagyon rendes egy doki, elvileg 7-től van a rendelés, de én már a sokadik páciense voltam ma, állítom 6-ra jár. És beeső betegeket is elvállal, szóval egy igazi fehér holló:) Elkezdtem mondani, hogy miért jöttem, mik az előzmények stb., de szinte végig sem hallgatott és már írta is a receptet:D Fraxiparint írt fel, mert ő azt jobban szereti (mondta, hogy miért, de már nem emlékszem). 0,3 egységet kell majd szúrnom és a hormonkezelések előtt 3 nappal kell elkezdenem, ami azt jelenti, hogy a ciklus első napától. Azt mondta, hogy kevés az esély, hogy én valaha is trombózist kapok, mégis kell ez a kezelés, mert ezzel nagyon nagy az esély, hogy sikeres lesz a beültetés:) Úgyhogy nagyon örülök, hogy hozzá keveredtem, most az egyszer köszönetet kell mondjak a háziorvosomnak:)

Ezután indultam a Bajcsyba a nőgyógyászhoz, hogy megbeszéljük, hogy mégmindignemjöttmeg és beszéljünk a kontroll tükrözésről is. (Őszintén megmondom, hogy az ominózus izgulós éjszakán azért is nem aludtam, mert a következő hónapokat tervezgettem. Nagyon szerettem volna pl., ha mondjuk a jövő héten megcsináljuk a tükrözést, annak ellenére, hogy ez ciklus függő, nekem meg nem akaródzik megjönni.) A doki, mint mindig, most is nagyon rendes és segítőkész volt. Éééés, 15-én tükrözés:)))) Annyira örülök, hogy csak na. Nagyon rendi volt már csak azért is, mert elintézte, hogy nem kell külön a házidokihoz mennem vérvételre és Ekg-ra, ott megcsinálták helyben, szóval ezen már túl is vagyok. Ha hétfőig megjönne, az sem baj, akkor pár napot tolodik a dolog.


És akkor lássuk, hogy mitől félek és miért nem érdekel annyira az endó dokis konzi. Félek a tükrözéstől. Vagyis attól, hogy mit fog látni a doki. Ugyanis beszélgettünk picit arról, hogy volt már rá példa, hogy csúnyán gyógyult a seb és nagy heg keletkezett a sövény helyén. Ráadásul múlt héten voltam a reflexológusnál és amikor a bal lábamnál, a méh pontját masszírozta, mondta, hogy ott érzi, hogy  van heg:(
Eddig ez a lehetőség eszembe sem jutott, hiába mondták el a dokik a lehetséges komplikációkat, egyszerűen nem gondoltam arra, hogy rosszat is csinálhatunk a műtéttel. Most viszont felmerült bennem, hogy lehet, hogy itt a vége? NEM teheti ezt velem a sors, egyszerűen nem, mégis izgulok nagyon!

Szóval most ez az első és legfontosabb, hogy legyen rendben a méhem....a többi már csak hab a tortán. Ha ez rendben lesz, akkor lesz gyerekünk, nem kétség. Most már tényleg minden oldalról meg lesz támogatva a terhesség. Testi és lelki szinten is. Jaj, bárcsak-bárcsak!

Ma akartam menni egyébként Naliní jóga tanfolyamra, de a tükrözés miatt lebeszéltem magam róla. Majd legközelebb, ha odabenn minden rendben lesz:)

ui.: olvastam hülyeségeket most a neten....és most még jobban félek :(

2013. július 7., vasárnap

Csoki, csoki, csoki torta



Tudom, tudom, már megint csokitorta. Na, de ez...ez a nagybetűs, az igazi, a mennyei. Nem viccelek, ultrabrutál :D Nekem biztosan a kedvencem innentől kezdve, de a vendégeink és Géza is repetáztak, szóval szerintem nekik is nagyon ízlett. Az eredeti recept CsokiMániának hívja és nem méltatlanul :) Én, mint mindig, átvariáltam inci-fincit a receptet, íme:




Hozzávalók:
15 dkg 85%-os étcsokoládé (én most csak 70%-at kaptam)
2 ek. kávé
10 dkg olvasztott kókuszzsír
10 dkg xylit vagy erytrit (édesítőszer)
3 tojás
10 dkg darált dió
3 dkg szezámliszt
1 csipet só
1.  Keverjük ki a xylitet a zsiradékkal, majd adjuk hozzá egyenként a tojássárgáját.
2. A tojásfehérjéket 1 ek. xylittel és csipet sóval verjük kemény habbá.
3. Gőz fölött egy tálban olvasszuk meg a darabokra tört csokoládét, és a végén keverjünk hozzá 
    2 ek. kávét. Nos, egyszer hallottam valahol, hogy nem muszáj gőz fölött olvasztgatni, bőven jó
    a mikró is. Pár perc, amíg a csoki elkezd felolvadni. Ezután ki kell venni és kevergetni, amíg
    teljesen össze nem olvadnak a csokidarabok. És kész is.
4. Az olvasztott csokoládéhoz keverjük hozzá az 1. pont keverékét, majd a diós-szezámlisztes 
    egyvelegünk felét.
5. Ezután adjuk hozzá a tojásfehérje felét, majd a lisztünk többi részét, és végül a tojásfehérje hab 
    maradékát is.

170 fokos, előmelegített sütőben 25 percig süssük egy sütőpapíros, vagy szilikonos tortaformában. Én a fogyasztás előtti napon készítettem, és amikor kivettem a hűtőből másnap, jól megijedtem, mert kő kemény lett. De miután szobahőre került, picit visszapuhult szerencsére. 100% szilvalekvárt kikevertem pici forró vízzel, hogy folyósabb legyen és azzal tálaltam.

2013. július 5., péntek

Közvéleménykutatás



Bola nyakláncot szeretnék venni, na, nem magamnak...egyelőre. Az eBay-en csomó-csomó félét találtam, de természetesen, mint általában sok mindenben, ebben sem tudok dönteni.  
Nektek melyik tetszene?

A nyakláncról: A hagyományok szerint várandós kismamák viselik, a medál kellemes hangjával elvarázsol, megnyugtatja a magzatot már a pocakban. 20. héttől viselik a kismamák egészen lent a pocakig lógatva. Ha a mama a várandóssága alatt hordja, akkor a hangját a baba a születése után is megismeri és hamar megnyugszik tőle.

1.

2.

3.

4.

5.

6.
7.

8.

9.