Búcsú?

Ma voltam pszichológusnál. Mikor megérkeztem, E. bőszen faggatott, hogy mi volt a műtéten.  Nagyon kedves volt, úgy örült, hogy minden rendben ment. Azt mondta nagyon sokat gondolt rám és imádkozott is értem a műtét napján:) Megnyugtatott, hogy mivel ez tényleg egy nagy beavatkozás volt, teljesen normális, hogy még van némi váladékozás (bocsi Eszter, tudom, utálod ezt a szót:D). Hiszen ott benn nincs oxigén, ami segítené a gyógyulást, így lassabb a folyamat. 

Beszélgettünk az Angel's Spritről is. Elmeséltem, hogy mekkora élmény volt és hogy milyen felismeréseket tettem. Ő is megerősítette, hogy a petefészek a kreativitással van összefüggésben (bár így belegondolva, említette ő már ezt többször is, csak valahogy nem fogtam fel). Azt mondta, hogy a gyerek csináláshoz kell a kreativitás és mivel én egy kreatív ember vagyok, így menni fog ez, nem kétség. 

Mindenesetre körvonalazódott, hogy két fontos feladatom van most: gyereket szülni és egzisztenciát megteremteni. Kitalálni, hogy mit akarok, mit szeretnék csinálni. Azt mondta, hogy lehet, hogy sok idő, mire kitalálom, ő pl.: 35 éves volt, amikor körvonalazódott benne, hogy pszichológus akar lenni, és bizony több évébe telt neki is, mire erre rájött. 

Biztosan megjön az ihlet nekem is, tudom én. Elképzeléseim már vannak, és egyre közelebb kerülök a megvalósításhoz, ezt érzem. Az kell, hogy ha kinyújtom a kezeim, akkor szinte folyjon ki az ujjaimon, akkor találom meg az igazit:)

Egyébként ez a segítségnyújtással lesz összefüggésben, csak még azt nem tudom, hogy hol, mikor, ilyen körülmények között, kiknek...de dolgozom az ügyön:)

Mikor letelt az egy óra (sőt, még rá is húztunk 15-20 percet) én felálltam, hogy indulok. Megbeszéltük, hogy Parádfürdő miatt most jó darabig nem jövök, de jelentkezem majd, ha megjöttem a "nyaralásból". Ő is felállt, pedig soha nem szokott (öreg már szegénykém). Megálltunk egymással szemben és ő kinyújtotta a kezét, kezet fogtunk, ilyen sem volt még soha. Elmondta megint, hogy mennyire örül, hogy ilyen pozitív vagyok, és hogy beindultak a folyamatok a lelki fejlődésemben is. Mikor elindultam kifelé, utánam szólt, hogy ha rendesen tudna járni, elém szaladt volna amikor jöttem, és a nyakamba ugrik, hogy megöleljen....hát nekem sem kellett több, vissza léptem hozzá, és kapott tőlem egy puszit és egy ölelést:)

Amikor kiléptem az ajtón az járt a fejemben, hogy ez most egy búcsú volt???? Ez most egy búcsú volt...:(((((

Pszichológusnál - 10.

Igazából nem is arról akarok írni, amit ott elhangzott, egész egyszerűen csak az Elvirával való beszélgetés beindítja a gondolataimat. Ilyenkor úgy telik el pár nap, hogy szinte folyamatosan ezen gondolkozom.

Legutóbb amikor elbúcsúztunk, még úgy volt, hogy 1 hónap szünet következik, Parádfürdő miatt. Most meg bejelentem neki, hogy méhsövény műtét. Az első kérdése persze rögtön az volt, hogy mitől lehet ez a sok minden nálam (2 méhenkívüli, hematóma, méhsövény, rendezetlen ciklus), ami az anyasággal, a nőiességgel kapcsolatos? Persze én csak gondolkoztam és gondolkoztam és teszem ezt azóta is, de semmi. N E M  T U D O M. 

Egyik nap a híradóban láttam egy két gyermekes nőt, aki pár éve megölte az apját, mert az megerőszakolta, bántalmazta egész életében. Börtönbe került, de kegyelmet kapott. Ezen gondolkoztam és mondtam is Gézának, hogy basszus, ő hogyan tudta feldolgozni az erőszakot? Azt gondolnám, hogy ez akkora trauma lehet, ő viszont szült két gyereket, tehát túllépet valahogy a történteken. Én meg nem tudok túllépni a banális dolgokon? Boldog gyermekkorom volt, tényleg irigylésre méltó. Imádom, tisztelem a szüleim…a legjobbak a világon! Van egy húgom, akire bármikor, bármiben számíthatok! Van egy szerető, gondoskodó, odaadó férjem, akibe szerelmes vagyok! Mindenki szeret! Mindenem megvan, amit csak akarok! Mit és miért nem tudok feldolgozni? Hát basszus, nem tudom. (Na jó, az önmagam elfogadásával vannak gondjaim, de ez sem akkora nagy baj szerintem.)

Gondolkoztam azon is, hogy lehet, hogy nem véletlen ez a sok hülyeség. Lehet, hogy tényleg nem szabad nekem gyermeket vállalnom. A sors figyelmeztetni akar, csak én nem veszem a lapot. Közben meg eszembe jut az is, hogy annyi, hasonló gondokkal küzdő nőt ismerek, akik szintén számtalan hasonló szörnyűségeken mentek keresztül, mégsem adták fel és a végén mégis lett gyermekük. Akkor most hogyan is van ez? És azok a nők, akiknek az ég világon semmi, de semmi bajuk…nekik miért nem jön a baba vajon? Mitől vagy kitől függ ez?  

Ki osztogatja odafenn a gyerekeket? Van sorszám, csak én eddig nem vettem észre?

Pszichológusnál - 9.

Nem nagyon írtam mostanában a pszichológusról, mert igazán nagy áttörés nem történt. A múlt héten azonban mondott valamit. Említettem Elvirának, hogy májusban mennénk a fagyikért. Mire ő ezt felelte: ne májusban menjünk, menjünk augusztusban, mivel a terhesség melegít. Ezért az a jó, ha télen terhes az ember és nyáron születik a baba.

Ez ma a buszon jutott az eszembe….most komolyan, ennyire fogékony az agyam? Mert ugye csak neki lesz igaza az augusztussal.

Pszichológusnál - 6.

Ma a kapcsolatanalízisről beszélgettünk. Érdekes, hogy Elvira nem tudta, hogy van ilyen terápia. Na, de nem is ez a lényeg. Van pár dolog, ami ezzel, illetve a sejtszintű emlékezettel kapcsolatosan eszembe jutott.

Egyrészt a fóbiáim. Kettő is van ugyanis. Az egyik az Acrofóbia, azaz a magasságtól való félelem. Ez ugyan csak pár éve jött elő, de kicsi gyerekkorom óta nem bírom a hintákat, hullámvasutat, szóval tuti nem új keletű a dolog. A WestEnd-ben lévő üveg hídon pl. nem tudok átmenni, a magas épületekből pedig félek kinézni stb.

A másik a víziszonyom. Azaz a tiszta vízzel nincs bajom, egy tiszta vízzel teli medencében, legyen akár az 3 méter mély, simán elúszkálok, beleugrok. Viszont, ha már nem látom az alját, pl. a Balatonban, na akkor bepánikolok. A Balcsinál töltöttem az egész gyerekkorom, és csak derékig merek bemenni a vízbe….vicces.

Véleményem szerint ezek tuti a születésemmel, a pocakban létemmel vannak összefüggésben. Elvira kérdezte, hogy esetleg nem ejtettek-e le, amikor nagyon pici voltam, de nem hiszem. Faggattam Anyát a születésem körülményeiről, de ezt nem említette. Minthogy azt sem, hogy esetleg belekakiltam a magzatvízbe >>> ezért félek a zavaros vízben.

Még egy dolog eszembe jutott. Amikor Anya terhes volt velem, a 6. hónapban meghalt az apai nagypapám, és a fájdalmat, szomorúságot tutira megéreztem én is benn a pocakban.

Hát....ilyeneken gondolkodom mostanság:)

Elvira szereti a dátumokat és az összefüggéseket. Ezért gondoltam összeszedem a nagy dátumokat az életemben…hátha kirajzolódik valami (még jó, hogy 2008-ig visszamenőleg megőriztem minden naptáramat). Elvira a beszámolóim alapján már felírta magának ezeket, de hogy lássam, úgy döntöttem összeírom én is:

1979. január 22.: feltételezhetően ekkor fogantam

1979. nyara : Nagypapám halála (a pontos dátumot később beírom)

1979. október 29.: megszülettem

xxxx nyár (?): szüzesség elvesztése (tudom az évet, szándékosan nem írom le)

1999. október vége: szakítás a 7 éves kapcsolattal

2000. február 3.: találkozás Gézával

2007. szeptember 29.: esküvőnk

2008. június 24.: méhenkívüli terhesség miatti műtét

2008. július 23.: Anya balesete (bár lehet, hogy ez irreleváns most)
2010. július 22.: méhenkívüli terhesség miatti műtét 
2011. október 3.: 1. lombik beültetés 
2012. január 11.: 2. lombik beültetés
2012. február 14.: missed ab (sokáig húztuk, pedig már január végén egyértelmű volt) 
2012. október 22.: 3. lombik beültetés

Azért ezek érdekes dolgok szerintem....vagy túlmisztifikálom? áááá

egy kis jelmagyarázat a dátumokhoz:
fekete kiemelt: október
piros: január
sárgás-barnás: júni, júli 

Szóval a lényeg, hogy az emberre bizonyos időszakokban jobban hat valami felsőbb erő, mint máskor. Ezért néztem meg, hogy nálam vannak-e ilyen időszakok....szerintem vannak. De persze az is lehet, hogy ez csak véletlen.

Ja, majd elfelejtettem, megjött az egyik válasz a kapcsolatanalízis kérdéseimre:

"Általában elmondható, hogy a kapcsolatanalízis segítheti a beágyazódást, de ha pszichés probléma van a háttérben azt csak a pszichoterápiás munka tudja megoldani.

Egyszerre nem érdemes kétféle terápiára járni, a kapcsolatanalízis elsősorban a már megfogant babára irányul."

Mivel egyértelmű, hogy maradok Elviránál, így a beültetéskor majd autodidakta módon analizálgatok itthon:) De jó helyen vagyok, nagyon jó helyen:)

Egy másik válasz:

"Kedves Rita! 
Köszönöm megkeresését!
Látszik a soraiból, hogy nagyon szeretne kisbabát és mindent meg is tesz érte! Az mindenképp jó, hogy a lelki oldallal is foglalkozni kezdett, az bizony sokat nyomhat a latban. Az főleg pozitív, hogy úgy érzi, a megfelelő segítséget kapja.
Hidas György mindig azt mondta, hogy elkezdeni a kapcsolatanalízist a 0.héttől lehet, csak haszna van annak, ha valaki a lehető leghamarabb elkezdi!
Egyszer járt hozzám egy hölgy, aki nagy vonalakban hasonló dolgokat élt át, mint Ön. Több, sikertelen beültetés miatt jött el, de vele a munka arról szólt, hogy a méhével vette fel a kapcsolatot és sok mindent felderítettünk az életéből, melyek lelki gátak voltak. 
A kapcsolatanalízis azért hatékony, mert nem csak a babával való kommunikációról szól, hanem a relaxálások alatt a méhét is megszemélyesítjük, vele is kommunikál, közel kerül hozzá és ezáltal sok minden felszínre kerülhet, kiderülhet. 
Tehát én látom értelmét annak, hogy segítségül hívja a saját testét-lelkét a kapcsolatanalízis lehetőségével."

Kapcsolatanalízis

 

Nagyon sokat gondolkodom mostanság ezen az anya-magzat kapcsolatanalízisen. A Lelki köldökzsinór című könyvet is megvettem a hét elején, és nagy izgalommal kezdtem olvasni. Azt hittem, hogy még aznap kivégzem, de nem így történt. Kezdtem azzal, hogy még csak a könyv elején jártam, de már pityeregtem. Már akkor, amikor tulajdonképpen még csak a bevezetőt olvastam. Nem tudom miért, csak úgy jött. Bár azt gondolhattam, hogy nem lesz könnyű, hiszen már a boltban bele-bele olvastam és már akkor éreztem, hogy nagy hatást gyakorol rám. A könyvet többször le kellett tennem olvasás közben, emésztenem kellett. Egyrészt a tartalom miatt, másrészt pedig azért mert a mérnöki agyam kissé nehezen fogta fel a pszichológiai monológokat. Aztán eljutottam addig a fejezetig, ami konkrétan az analízisről szól. Na, ott is sírtam egyet. A fejezet vége ugyanis pont egy hematómás kismamáról szól, a történet vége azonban nem lett happy end. Mivel nekem is hematóma alakult ki egy éve a beültetés után, nagyon megráztak az olvasott mondatok.

Most úgy érzem, hogy el kell mennem nekem is majd kapcsolatanalízisre, mégpedig rögtön a legelején, talán már a beültetés előtt. Persze meglátjuk, hogy Elviránál hogy haladok, hogy egyáltalán ő mit gondol erről. Mindenesetre felkerestem ma pár szakembert email-en (konkrétan 3-at), leírtam nekik, hogy mit szeretnék, megkérdezem mik a lehetőségek, árak. Bár, ha Elviránál maradok, akkor ez kilőve, azért ekkora luxusban nem élünk, hogy két pszichológust is fizessünk…meg gondolom ez igazán felesleges is lenne.

Érdekes egyébként, hogy amint arra gondolok, hogy hogyan fogok a leendő babánkkal kapcsolatba lépni, teljesen elérzékenyülök....mi lesz majd élesben?  

A könyvet nem most olvastam el utoljára, többször olvasós könyv szerintem:)