2013. május 7., kedd

Búcsú?



Ma voltam pszichológusnál. Mikor megérkeztem, E. bőszen faggatott, hogy mi volt a műtéten.  Nagyon kedves volt, úgy örült, hogy minden rendben ment. Azt mondta nagyon sokat gondolt rám és imádkozott is értem a műtét napján:) Megnyugtatott, hogy mivel ez tényleg egy nagy beavatkozás volt, teljesen normális, hogy még van némi váladékozás (bocsi Eszter, tudom, utálod ezt a szót:D). Hiszen ott benn nincs oxigén, ami segítené a gyógyulást, így lassabb a folyamat. 

Beszélgettünk az Angel's Spritről is. Elmeséltem, hogy mekkora élmény volt és hogy milyen felismeréseket tettem. Ő is megerősítette, hogy a petefészek a kreativitással van összefüggésben (bár így belegondolva, említette ő már ezt többször is, csak valahogy nem fogtam fel). Azt mondta, hogy a gyerek csináláshoz kell a kreativitás és mivel én egy kreatív ember vagyok, így menni fog ez, nem kétség. 
Mindenesetre körvonalazódott, hogy két fontos feladatom van most: gyereket szülni és egzisztenciát megteremteni. Kitalálni, hogy mit akarok, mit szeretnék csinálni. Azt mondta, hogy lehet, hogy sok idő, mire kitalálom, ő pl.: 35 éves volt, amikor körvonalazódott benne, hogy pszichológus akar lenni, és bizony több évébe telt neki is, mire erre rájött. 
Biztosan megjön az ihlet nekem is, tudom én. Elképzeléseim már vannak, és egyre közelebb kerülök a megvalósításhoz, ezt érzem. Az kell, hogy ha kinyújtom a kezeim, akkor szinte folyjon ki az ujjaimon, akkor találom meg az igazit:)
Egyébként ez a segítségnyújtással lesz összefüggésben, csak még azt nem tudom, hogy hol, mikor, ilyen körülmények között, kiknek...de dolgozom az ügyön:)

Mikor letelt az egy óra (sőt, még rá is húztunk 15-20 percet) én felálltam, hogy indulok. Megbeszéltük, hogy Parádfürdő miatt most jó darabig nem jövök, de jelentkezem majd, ha megjöttem a "nyaralásból". Ő is felállt, pedig soha nem szokott (öreg már szegénykém). Megálltunk egymással szemben és ő kinyújtotta a kezét, kezet fogtunk, ilyen sem volt még soha. Elmondta megint, hogy mennyire örül, hogy ilyen pozitív vagyok, és hogy beindultak a folyamatok a lelki fejlődésemben is. Mikor elindultam kifelé, utánam szólt, hogy ha rendesen tudna járni, elém szaladt volna amikor jöttem, és a nyakamba ugrik, hogy megöleljen....hát nekem sem kellett több, vissza léptem hozzá, és kapott tőlem egy puszit és egy ölelést:)

Amikor kiléptem az ajtón az járt a fejemben, hogy ez most egy búcsú volt???? Ez most egy búcsú volt...:(((((


5 megjegyzés:

Csigusz írta...

:DDD Foleg, akkor utalom ha nekem kell kimondani.

De milyen szep bucsu. Amugy nagyon hasonlo allapotban vagyunk a ket cel kapcsan... :)

Heniiii írta...

Ja be szép... És kibírtad könnyek nélkül Rita? Én tuti elbőgtem volna magam, vagy ott, vagy utána :'(

én folyton "félek", hogy a 86 éves endokrin profnőm éljen, míg terhes leszek újra, míg szülök, bírja ki... nekem is megfogta a kezem, amikor összezuhantam a missed ab miatt, annyira édes volt.

bízom benne, hogy nem búcsú volt Elvirával, neked is meg kell majd mutatni neki a bébit, sőt lehetne akár a tiszteletbeli nagymamája, nemde? :)

Estsanatlehi írta...

Francér' kell ilyen címet adni egy bejegyzésnek, nem is akartam elolvasni, mondom nem akarok tudni róla, ha eltűnsz, bezársz, ilyesmi...

Szép amúgy tényleg, én már így is majdnem elbőgtem magam, hogy csak olvastam... szerintem ne engedd el, oké, ő "gyógyultnak" nyilvánít, de te jobban tudod, hogy mikor van erőd nélküle lenni, és kész... :)

Rita írta...

Ááá, nem sírtam, hiszen, ezt csak én gondoltam, hogy elbúcsúzott. (igazából van oka, hogy miért gondolom ezt, csak ezt itt nem írom le persze) Azért nagyon is remélem, hogy mikor hazajövök Parádról, mehetek hozzá elmesélni mindent. És különben is. Azt mondta, hogy azt meg akarja várni, amíg nekem gyermekem lesz:)

Pocilakóra várva írta...

Én elsírtam magam... :(