2012. szeptember 20., csütörtök

Én és a mozgás



Nagyon köszönöm mindenkinek a dicsérő szavakat, hozzászólásokat, igazán jól esnek és nagyon-nagyon sok erőt adnak:)
Lara kérdezte tőlem, hogy hogyan van erőm, kitartásom a mozgásra, ezért úgy döntöttem leírom egy külön posztban, hogy milyen kapcsolatban is vagyok én a sporttal:)

Nagy szerencsém, hogy itthon dolgozom, a saját időbeosztásomban, így tulajdonképpen bármikor fel tudok pattanni a számítógép mellől elmenni picit mozogni. (persze valahol meg ez mégsem olyan jó, na de ez más téma) Általában késő este 9 körül tornázom. Hogy honnan ilyenkor az erő? Ez jó kérdés, sokszor magam sem tudom:D De ha már felvettem a sport rucim, onnantól kezdve minden okés:) Egész egyszerűen tudom, hogy muszáj mozognom...ha kimaradna egy nap, azt hiszem nagyon lelkiismeret furdalásom lenne. Sportszobám nincs, van, hogy a férjem tévézik a nappaliban, én meg a mellette tornázom a laptop-on lejátszott torna kazira. Vagy elmegyek futni egyedül, vagy férjemmel, aki biciklivel követ:) Vagy én is biciklizem….de nem céltalanul, hanem mondjuk elmegyek a dolgomat intézni, csak nem a tömegközlekedést használva.

És hogy hogyan kezdtem? Kb. két éve (vagy három?...már nem is tudom), el akartam kezdeni sportolni. De mivel én soha életemben nem mozogtam (sőt, utáltam minden sportot), egy olyan mozgásformát akartam választani, ami nem vesz el sok időt az életemből, nem megterhelő, nem kerül pénzbe. Kapóra is jött a BKV sztrájk. Elkezdtem szinte mindenhova gyalog menni. De komolyan, volt, hogy 10 km-t gyalogoltam a XI. kerületből az Örsvezér téri Ikeáig:D Szóval ezzel kezdődött. Azután jött a biciklizés. Nagyon imádom. Biciklivel is képes vagyok 10 km-eket áthidalni itt a városban is:) A futást idén kezdtem egy 8 hetes edzésprogrammal. Majd amikor elértem a kitűzött célt (nem nagy dolgot: 30 perc egyhuzamban), kerestem kicsit keményebb edzésformát, ez volt az Insanity. 

Engem nagyon hajt az, hogy amióta rendszeresen minden nap mozgok, nem ingadozik a súlyom, feszes minden porcikám. De a legfontosabb: egy cél miatt csinálom mindezt, mégpedig azért, hogy sikerüljön végre a lombik!
Ez az idő, amit nap mint nap a mozgásra szánok, nem sok idő. Általában 30-40 perc. Van, hogy csak 20. Korábban kora reggel tornáztam, volt egy idő, amikor reggel 7-kor már a spinning teremben tekertem. Mostanában késő este sokkal több energiám van, így inkább akkor mozgok, bár azt hiszem ebben nagy szerepe volt a meleg nyári napoknak is:) Most, hogy kicsit hűvösebb az idő, egész van kedvem a napközbeni futáshoz is:D

Úgy érzem, hogy nem nagy dogok ezek, de tényleg érdemes elkezdeni, mert azután már nem tud szabadulni az ember tőle:) Ez a pár perc (20-30-40), amit nap mint nap magadra fordíthatsz, csak magadért, az valami fantasztikus érzés. A lényeg, hogy ne legyen kényszer. Ezért kezdtem én a gyaloglással…hiszen, ha menni kell valahova, lehet azt gyalog is, és higgyétek el, nem sokkal több idő. A gyaloglás (és a sikerélmény, hogy képes vagy rá) pedig meghozza a kedvet a többi mozgásformához is;)

5 megjegyzés:

Bánat utca... írta...

Rita, Én úgy örülök hogy ilyeneket írsz, mivel ha hiszed ha nem miattad kezdtem el a mozgást is esküszöm, és tényleg rá lehet kattanni mert ott tartok Én is hogy mindennap nyomom kőkeményen.A kajálást még nem tudom annyira betartani, de ahhoz is kedvet kaptam Tőled jobban mint ami előtte volt , mármint a diétázásomhoz...Nagyon örülök hogy itt megismertem egy pár embert, annyira különböző mindenki, és tök sokat tanultam Tőletek:)Ámmen...:DD

Rita írta...

jaj, de jó Csibu;)
Egyébként én is nagyon sokat köszönhetek a blognak (és a vele kapcsolatban megismert embereknek, nektek), sokszor ad hatalmas erőt, löketet a folytatáshoz:)

Névtelen írta...

Szívemből szóltál, én is felnőtten éreztem rá a mozgás örömére. :-)

Etama

Rita írta...

Etama, hát igen, sosem késő...bár én azért sajnálom, hogy gyerekként nem presszionáltak Szüleim jobban a mozgásra. Mindenesetre most igyekszem bepótolni a lemaradást:)

Pocilakóra várva írta...

Miért nem kezdtük előbb? :(
De ami késik, sosem siet... :)
Tök kitartó vagy, és ez a lényeg!
Puszi