Az első lombikkor szándékosan
nem mondtam, hogy az "első lombikunk". Nem akartam, hogy
legyen első, második stb. Úgy gondoltam, hogy egy lesz és kész….hát nem így
lett.
December végén, kezünkben a
trombózisos leletekkel, elhatároztuk, ahogy akkor mehetünk a kis eszkimókért.
Normál, hormon kezelés nélküli beültetés volt annak ellenére, hogy nekem nem
nagyon van ciklusom. Minden szépen
alakult: szép vastag nyálkahártya, a 2 blasztó babából mind a kettő felébredt, és
ami még + öröm volt, hogy a férjecském benn lehetett velem a beültetésen. Olyan
jó volt látni a meghatottságot az arcán, amikor kitoltak. Úgy nézett rám, mint
az esküvőnkön, amikor először meglátott az anyakönyvvezető előtt.
Az első napokban nyugodt
voltam, nem történt semmi különös. A 3. napon viszont éjjel felkeltem, és valahogy
azt éreztem, hogy nem sikerült. Attól a pillanattól kezdve érzelmi hullámvasúton ültem. Sírás, kiabálás, nyugalom. Nagyon rossz volt lelkileg. Egy héttel a
beültetés után pedig elkezdtem vérezgetni. Azonnal hívtam a dokit, hogy mit
tegyek. Igyak meg egy felest és feküdjek, emeljem meg a progeszteron adagot,
más nem tudok tenni, csak várni. Én azért elmentem egy hcg vérvételre. Kíváncsi
voltam, hogy egyáltalán elindult-e valami. És igen, 59 lett az eredmény. Nagyon
örültem, reménykedtem, hogy a vérzés, csak időszakos állapot, esetleg a
beágyazódás tünete volt. Ezek után minden nap véreztem egy picit, viszont a
tesztek egyre erősebbek lettek. Az érzelmi hullámvasút azonban kitartott, így
egy életem egy halálom, egy vasárnapi napon bementem a kórházba az ügyeletre. A
doki nagyon rendes volt, akkor 6mm-es petezsákot látott, azt mondta ez normális.
Egy picit talán megnyugodtam. A nagy tesztelés napján is pozitív lett a teszt,
a hcg-m pedig 762. Mivel továbbra is vérezgettem, nem két hét múlva kellett
mennem az első ultrahangra, hanem már másnap. A netet böngészve, nagyjából
tudtam, hogy mekkorának kell lennie már a petezsáknak, a legutóbbi ultrahang
óta. Úgy 12-15 mm-re számítottam. Két
héttel a beültetés után a petezsák mérete azonban csak 10mm-es volt. Szívhang sem
volt még, viszont volt a peteszák mellett egy hematóma. A doki egyáltalán nem biztatott, csak annyit mondott, hogy 1 hét múlva kontroll. Akkor már éreztem, hogy nem lesz jó vége...nagyon szomorú voltam. Egy hét múlva a
peteszák 17mm-es lett, viszont baba még mindig nem látszódott, a hematóma
viszont a duplájára nőt. Így az ítélet a missed ab lett.
Újabb egy hét telt el, mire
mehettem a műtétre, ami nagyon megviselt. A laminária felhelyezése után el is
ájultam. A folyosóról a doki cipelt be valahogy a szobába, ahol a padlón
keltegettek, majd feltettek az ágyra. Ezután kb. 5-10 percig nagyon görcsöltem. Aznap 13.05-kor adták be az altatót, 18.00.kor indultunk haza…
4 megjegyzés:
Szia, Rita! Üdvözöllek a fehér hollók között. Sajnálom, hogy így kell "találkoznunk".
Szia Egynyulacska:) köszönöm, hogy írtál. Nekem még új dolog ez a blogolás, de már most rengeteg erőt ad. Örülök, hogy olvasol, én is nyomon követlek téged, és nagyon drukkolok;)
Szia,
Sajnálom, Te sem vagy "egyszerű"! /Ne haragudj, de remélem, érted mire gondolok!/ :(
Szia:) Persze, hogy értem...
Megjegyzés küldése