2000-ben
ismerkedtem meg drága férjecskémmel, majd 2007-ben összeházasodtunk. Azt hiszem
mindkettőnk életének egyik legszebb napja volt. 2008 elején el is határoztuk,
hogy akkor jöhet a bébi is. Teltek a hónapok, de nem lettem terhes. Ez igazából
nem is foglalkoztatott, valahogy mindig tudtam, hogy nem fog könnyen menni, soha
nem volt rendszeres a menstruációm. Gondoltuk egyszer majd csak sikerül.
Éppen
ezért villámcsapásként ért a hír, amikor júniusban kiderült, hogy kisbabát
várok. Pár nap kemény hányinger után úgy döntöttem csinálok egy tesztet, annak
ellenére, hogy egyéb más tünetek arra utaltak, hogy nem lehetek terhes. Nagy meglepetésemre a teszt pozitív lett. Azóta sem
értem, hogy miért csak egy hétre rá, de kiderült: méhen kívüli terhesség. Furcsa lehet, de
akkor örültem. Mármint nem a méhen kívülinek, hanem annak, hogy egyáltalán
lehetséges, hogy én is teherbe tudok esni. Csak pozitívan tudtam gondolkozni,
eszembe sem jutott, hogy miután eltávolították az egyik petevezetéket,
csökkentek az esélyeink.
Ezután
teltek a hónapok…..pontosabban két év telt el, de a baba csak nem jött. Számtalan
természetes gyógymódot próbáltam: homeopátia, teák, akupunktúra…stb. 2010
júliusban elmentem egy reflexológushoz is, aki úgy „megkínzott”, hogy amikor
kijöttem tőle éreztem, hogy valami történt. Iszonyúan fájtak a petefészkeim. Akkor
tudtam, hogy most, vagy soha. Éppen ezért csalódott voltam, mikor pár hétre rá
megjött. Csodálkoztam, hiszen annyira biztos voltam a sikerben…aztán eltelt 1
hét, a menstruációm elmúlt, majd 1-2 nap múlva visszajött. Éreztem, hogy baj
van. Másnap reggel 5-kor keltem, hogy megcsináljam a tesztet. Pozitív lett. Rögtön bementünk a kórházba, ahol mindenki rettenetesen
lekezelő volt…majd pont én mondom meg, hogy méhen kívüli terhes vagyok. Persze az ultrahangos
doki meg sem tudott szólalni, amikor kiderült, hogy nekem van igazam. Sajnos a
másik petevezetéket is el kellett távolítani, így világossá vált, hogy nekünk
már csak lombikkal lehet gyermekünk.
Rettenetesen sírtam…azt hiszem sajnáltam
magam, magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése