2012. április 6., péntek

Az első


A 2. laparoszkópiás műtétem után nehéz volt. Eltelt pár hónap, mire rászántuk magunkat, hogy felkeressünk egy lombik intézetet. A Forgács Intézet mellett döntöttünk. Az első konzultációnk 2010 szeptemberében volt. Nem emlékszem már a sorszámunkra, csak arra, hogy 1 év volt a várakozási idő. 1 év… Akkor elhatároztuk, hogy nem várunk addig, bevállalunk egy fizetős lombikot. De előtte még rendbe akartam tenni magam, ugyanis nem elég, hogy nincs petevezetékem, Pcos-em és inzulinrezisztenciám is van. Felkerestem egy endokrinológust, aki felírta a merckformint, valamint folytattam az akkor már majdnem egy éve elkezdett diétámat és a minden napi mozgást. Eltelt 3 hónap, de nem javultak az eredményeim. Új gyógyszert kaptam. Ekkor mehettünk volna az első lombikunkra, de nem mertem bevállalni. Újabb 3 hónap, de az a gyógyszer sem hatott. Megkaptam a 3. féle gyógyszeremet. Majd megint 3 hónap „próba” következett, amit egy 4. gyógyszer + D vitamin követett. Csak teltek a hónapok, de nem történt semmi. Ez azonban az én döntésem volt. Az orvosok engedték volna, hogy belekezdjünk a lombikba, csak nekem nem volt bátorságom hozzá. Meg akartam teljesen gyógyulni. 

Ez a 4. féle gyógyszer azóta is maradt, Janumet a neve. Igaz, ami igaz, túl sok javulást ez sem eredményezett szerintem, ennek ellenére 2011 szeptemberében belevágtunk a lombikba. Volt bennem egy kis félsz, az elején nem voltam 100%-an biztos magamban, a döntés után azonban már csak pozitívan tudtam gondolkodni. Eszembe sem jutott, hogy nem sikerül. Minden szépen alakult, jól reagáltam a hormonokra. Talán túl jól is. 35 petesejtem lett. Ebből az első napra 21, az 5. napra 6 szépséges blasztó baba maradt, és mivel a dokik is biztosak voltak a sikerben 2-t kaptam vissza. 4 babából eszkimóka lett.

Sajnos annak, hogy 35 db petesejtem lett, meg lett az eredménye. Iszonyatosan nagy volt a hasam, de erre nem kaptam semmit. (Pedig azóta kutakodtam, és biztosan állíthatom, hogy túlstimulálódtam. Akkor viszont miért nem kezeltek ezzel?) 3 nap múlva hirtelen mintha a hasamban lévő folyadék felszállt volna a tüdőmbe. A hasam szinte lapos lett, viszont nem nagyon kaptam levegőt. + még egy tünet jelentkezett, elkezdett fájni a jobb vádlim. Miután egész éjjel egyáltalán nem aludtam, felhívtam az intézetet. Azonnal behívtak vérvételre. Mire hazaértem, már alig tudtam menni, annyira fájt a lábam. Na, akkor pánikba estem. Gyorsan net elé ültem és elkezdtem a trombózis tünetei után kutakodni. Ezután hívott a dokim, hogy nagyon magas lett az egyik, trombózisra utaló véreredményem. Trombózis és tüdőembólia gyanúval azonnal kórházba utaltak, és a hormonokat is abba kellett hagynom. MR és mindenféle ultrahang vizsgálat következett, a baba miatt CT-re nem mehettem még. Az MR 1 órás volt, már majdnem megnyomtam a pánik gombot. Nem találtak embóliát szerencsére, csak rengeteg vizet a tüdőmben. Trombózist sem találtak, de ennek ellenére vérhígítót kaptam, szúrtam magam két hétig. Miután abba kellet hagynom a progeszteront is, persze 5 nap múlva megjött. Világossá vált, hogy nem sikerült. HCG 1,21 volt. Ezután megcsinálták a CT-t is. Negatív lett és addigra már a tüdőm sem fájt. 1 hét után haza mehettem….a lábam még hetekig nagyon fájt és azóta is fáj. Hol jobban, hol kevésbé.

Minimum 3 hónap szünetet javasoltak. Addig megcsináltattuk a trombózis vizsgálatokat. Leiden, MTHFR, stb. A Leiden negatív lett, az MTHFR viszont heterozigóta, ami azt jelenti, hogy olyan vitamint kell szednem, amiben biológiailag aktív folsav van.

6 megjegyzés:

Gigi írta...

Elolvastam a történetedet. Még az elején rögtön az villant be, hogy mivel nálad van a probléma viszonylag hamar sikerülni fog. Aztán, ahogy a végére értem, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egymás után kétszer is m.k. volt. Ez borzasztó. Főleg az, hogy ha meglenne mindkét petevezetőd, akkor simán teherbe eshetnél otthon, párnák között.
Sajnos mindenkinek megvan a maga keresztje, de én nagyon-nagyon drukkolok nektek, hogy gyorsan jöjjön az a baba, akire vártok!!!

Rita írta...

Köszi Gigi, nagyon aranyos vagy....drukkoljunk egymásnak:)
én azért kezdtem a blog írásába, hogy erőt adhassak és merítsek másokból....így biztosan sikerülni fog egyszer.

Heniiii írta...

Szia Rita! Már az augusztusi bejegyzéseidnél járok, alig tudlak letenni, olyan érdekesen írsz, érdemes lenne könyvet kiadnod egyszer... No de nem is ezért írok "visszalapozva" ide, hanem itt találtam azt a témát, ami engem is érdekel. Kb 2 éve elő-előjön az egyik vádlimon fájás. Doppler tesztet csináltattam, negatív lett. Viszont Nálad látom először, van itt bizony többféle vizsgálati forma, amint sajnos Te már túlvagy: Leiden, MTHFR, stb. Hol lehet ilyen vizsgálatokat találni, ki írt neked hozzá beutalót, vagy magánklinikára mentél? köszi!:)

Rita írta...

Szia Heni:)
Igen, ezek a vizsgálatok kifejezetten azt nézik, hogy fennáll-e trombózis gyanú. Nekem negatív lett az eredmény szerencsére, de a családban jellemző sajnos a visszeresség. Nekem is kiskorom óra látszanak az ereim a lábamon...terhesség alatt pedig csak reménykedem, hogy nem durrannak be. Szóval, hogy a kérdésedre válaszoljak, nekem ezeket a vizsgálatokat a Laboratórium Kft.-nél csinálták meg, persze pénzért, 44ezer forint volt:( Egyébként előjött még nekem ez az iszonyú lábfájás januárban is...azóta szerencsére csak 1X (a mostani lombikkor), de az nem fájt annyira. A DETRALEX tabletta nagyon jó, én ezt szedtem már többször is. Vény nélkül kapható:)

Ja, és a beutalót a nődokim írta, de mivel ez egy magán labor, szerintem nem is kell ilyen.

Heniiii írta...

Köszi szépen Rita :) Nekem is mind genetikailag, mind a 20 éve ösztrogénpótlásra szedett fog.gátló és a mellékveséim okozta magasabb koleszterinszint miatt is érrendszeri problémákra esélyes lehetek, úh. pl. a halolajkapszula állandó barátom :) most épp nem fáj a vádlim, főleg mióta futok, de azért be fogok iktatni egy ilyen vizsgálatot, köszi még egyszer a hasznos infókat! :)

Rita írta...

Nincs mit;) omega 3-at én is szedek mindig....bár csak pár hónapja:)