2013. augusztus 23., péntek

Gyereknevelés



Mostanában tudjuk kicsit gyakorolni a gyereknevelést. A "kicsit" szónak azért van jelentősége.
Arról van szó, hogy lakik a szomszédban egy 4 éves kislány, akinek nagyon jóban vagyunk az anyukájával. Mivel én itthon tengetem az életem napközben, ezért még a nyaralásunk előtt két hétig én vittem őt reggelente a táborba. Fél-egy óra volt az egész naponta, tehát tényleg csak egy kicsit tapasztalhattam meg, hogy milyen lehet egy 4 éves anyukájának lenni, de ez azért elég volt arra, hogy rájöjjek, hogy jó. Élveztem ezeket a reggeleket. Azt is, amikor elesett és sírt és nekem meg kellett nyugtatnom. És azt is, amikor rá kellett szólnom, mert bután viselkedett vagy hisztizett.

Ma és tegnap, és lehet, hogy ezentúl gyakrabban, pedig én mentem érte az oviba, majd utána 1-2 órát még itthon volt velem/velünk. Beszélgettünk, mesét néztünk, megkajáltattam. Olyan vicces volt, mert ma, hogy Géza is itthon volt, feküdtek egymás mellett a kanapén, mesét néztek (Géza jókat hahotázott rajtuk) kicsilány ette a kaját, Géza meg leste, hogy mikor eszi le magát, mikor morzsázza össze a kanapét, mikor keni össze a ruháját és főleg a kanapét. Mint egy kiképzőtiszt :D (mindezt azért kedvesen!)

Mondtam Gézának, hogy ha elsőre összejön, a mi gyerekünk is pont ennyi idős lenne. Szerintem jók leszünk nagyon a szülőszerepben....erre jutottam :)


8 megjegyzés:

Popi írta...

Hát persze, jogy jók lesztek!

Bejka írta...

Szerintem is! :)

Pocilakóra várva írta...

Naná! :)

Csigusz írta...

De tok jo! :)))

Audrey írta...

Szerintem is :)

Rita írta...

:* :)

Heni44 írta...

Rita, szuperek lesztek :-):-)

Havanna írta...

Gyakorolj csak :-) nemsokára a Tiétekkel fogod!