2013. február 8., péntek

Álmok



Igen, nekem is vannak még álmaim. Nem is kicsit. Álmok, amelyek egyre nagyobb meggyőződéssel égnek belém, és úgy érzem, azaz tudom, hogy egyszer meg is valósulnak.
De előbb újra és újra el kell olvasnom a Varázslat című könyvet, újra és újra gyakorolnom kell a hála érzését, hinnem kell, hogy igen, nekem is sikerülhet. 

Találtam egy tetoválást. Valahogy úgy érzem, ezt magamra varratnám. Mert én vagyok. Nekem a szabadságot jelenti, azt, hogy amikor megérünk valamire, szárnyakat kapunk a megvalósításhoz. Én sok mindene most értem meg. És ez annyira jó érzés. Vannak banálisnak tűnő dolgok, mint pl., hogy bort iszom, hogy vágyom egy parfümre, vagy hogy festem a körmeim. De most értem meg az önmegvalósításhoz is….kár, hogy nem 20 évesen, de úgy érzem még most sem késő. (A tetkót akarok hírre Géza kisebb szívinfarktust kapott...nehéz lesz, nehéz lesz:D)


Két újabb álmomat vettem fel a bakancslistámra. Igazából mind a kettő megfogalmazódott már bennem sokkal korábban, mint ahogy a lista összeállt, mégsem kerültek bele, nem tudom miért. Az egyik az írás. Na, ez az amikor arról beszél valaki, hogy álmodjunk nagyot….én megtettem. Álmom, hogy jól írok. Talán egy könyvet. Egy olyan könyvet mivel segíthetek, amivel pozitív energiákat adhatok, ami inspirál másokat. Ami engem is magasba emel és másokat is arra késztet, hogy repüljenek…..hát, erre vágyom én:)


A másik álmom, hogy meg tanulok csellózni. Érdekes a sors, mert amikor általános isis voltam, egy osztálytárs hatására elindult a fél osztály spontán, szülői beleegyezés nélkül beiratkozni a zeneiskolába. Nekünk volt otthon egy zongoránk, ezért én akkor automatikusan azt mondtam, hogy zongorázni szeretnék. A felvételi bizottság azonban jól megvizsgálva az ujjaim-kezeim azt mondta, hogy menjek csellózni, ez az én hangszerem. Végül a zongora mellett döntöttünk. 3 évig zongoráztam, a középiskolában már nem érdekelt.
Pár éve egyszer csak jött egy sugallat, hogy csellózni akarok, szeretnék, muszáj. Ez azóta is csak álom, mert drága a hangszer, sokba kerül órákra járni, van sajnos fontosabb is stb., stb. De egyszer megtanulok, ezt itt és most kijelenthetem:)



Nektek vannak magasröptű álmaitok? Olyanok, amelyek jelenleg távoliak tűnnek ugyan, de ez nem számít, mert mély meggyőződéssel hiszitek, hogy egyszer úgyis a tiétek lesz?

ui.: szép hétvégét mindenkinek :)

19 megjegyzés:

Popi írta...

Írtam egy jó hosszú kommentet, aztán úgy döntöttem, hogy inkább én is írok erről egy bejegyzést, hogy ne nálad fejtsem ki az életem :) :) :)

Rita írta...

:) kíváncsian várom

Anita írta...

Nekem egyre inkább az az érzésem, hogy a kencéimmel fogok egyszer majd gyógyítani, de ez még tényleg nagyon távoli dolog. Legalábbis most így érzem, mert még nem mertem a szappanokban sem nagyon elrugaszkodni a készen kapott receptektől.

És lehet, hogy idétlenül hangzik, de a meditációk során imádom az emberekhez szórni a békét és a szeretet amolyan világátölelős stílusban. Arra még nem jöttem rá, hogy ez hová vezet, de valami célja van az egészen biztos.

Tavaly volt egy rövid időszak, amikor úgy éreztem, minden a helyén van bennem és akkor jött az ihlet, hogy áldás szeretnék lenni az emberek számára. Valahogy most ez is amolyan távoli dolognak tűnik, de akkor olyan egyértelmű volt. Lassan kezdek megint visszatalálni magamhoz, talán újra előjön majd az érzés és talán az is kiderül, hogy miért lesznek hálásak az emberek.

Aztán volt még olyan, hogy a nőiesség megélésének segítése egy bizonyos kis csoportnak, de a csoport már szertefoszlott és kicsit a lelkesedésem is alábbhagyott.

Lehet, hogy nekem is bejegyzést kellett volna írnom? Minden esetre még megtehetem később is. :) Remélem, nem zavartam...

Rita írta...

Dehogy zavartál Anita....pont azokat írtad le, amiket én is átéltem/átélek. Köszönöm:) A világbékés átöltetést is...én is szoktam ilyet csinálni:))))))

Névtelen írta...

Rita ez a tetkó nagyon jóóóó!!Ezt Én is el tudnám képzelni magamon:)Érdekes, mert Nekem meg a hegedülni tudás az egyik álmom, de ez kb 1 éve foglalkoztat .A másik hogy egy csimpánz kölyköt magamhoz öleljek:))
Csibuka

Rita írta...

Köszi Csibu, hogy leírtad:) Jó kis vágyak ezek is! ;)

kretty írta...

Rita, egyszercsak allits be a tetkoval, es mutasd meg. :)

Rita írta...

:DDD ja, ezen én is gondolkoztam. De nem merném megtenni. Ismerni kell Gézát, tuti ki kellene hívni az ügyeletet:s De szépen lassan adagolom neki, hogy szokja a gondolatot:)

Heniiii írta...

Rita, nekem évek óta a facebook profilomon egy pitypangos rajzolt kép a borítóm, imádom ezt a szimbólumot:) ez az: http://www.sxc.hu/pic/l/r/rk/rknds/1239983_45197840.jpg. Ráadásul otthon a nappali sötételő függönyünkön is hasonló minta van :) Először Sz. nem szerette, de megszokta :)

Rita írta...

Heni, a képet, amit küldtél ugyan nem látom, de biztosan szépséges....akkor ez is egy közös pont bennünk;) Géza is megszereti majd remélem:D

Névtelen írta...

Néha az álmok a legváratlanabb pillanatban teljesülnek... :-)
Nekem tegnap teljesült egy, majd gyere át hozzám a részletekért. ;-) Ez csak egy lépés a "nagy álomhoz", de akkor is úgy örülök.
ETAMA

Rita írta...

Megyek Etama, megyek....csak kommentelni nem tudok nálad:(

Rita írta...

Etamaaaaaa, juj, de izgulok most miattad is! Annyian vagytok Lányok. Mindjárt kedvet kapok én is:)))))

Névtelen írta...

Én nem tudom, hogy miért olyan nehéz nálam kommentelni. Már próbáltam állítani rajta, de nem is nagyon ad opciót. :-(

ETAMA

Rita írta...

Szerintem azért, mert regisztrálni kell és külön belépni a hozzászóláshoz. Csak macerás, ezért nem regisztrálok....ne haraguuuuuudj:s de olvaslak ám rendületlenül;)

Edina Hortobágyiné Király írta...

Szia Rita!
Annyira jó a bejegyzésed, én is kedvet kaptam,hogy az álmaimról írjak!
A tetkó nekem is nagy álmom, és a gitározás :-)))

Rita írta...

Köszi Edina neked is, hogy leírtad:)
Nálam férjkiborulás miatt a tetkó kicsit csúszni fog:D

Heniiii írta...

Rita, közben rájöttem, hogy csak regisztrációval nyitható meg az előző link, de ide kimentettem, elvileg ez látható :) http://www.flickr.com/photos/heniiii/8465460351/ puszi!

Rita írta...

Ez nagyon tutkó Heni...nekem is ez lett most a kedvenc-kedvenc motívumom:)