Dokinál

Tegnap végre eljött az idő, eljutottunk a gasztroenterológiára, hogy laktóz és a glutén teszteket megcsináltassuk. Egy hónapja kértem az időpontot ugyebár, és csak úgy sikerült ilyen "közeli" időpontot kapnom, hogy G-t is bejelentettem, és mivel ő régi páciens, így ő kapott mostanra. Én, mint új páciens, csak január vége-február elején mehettem volna. Na, de ez most már végülis lényegtelen, fő, hogy bejutottam én is viszonylag normális időpontban. 14:30-ra volt időpontunk, azaz G-nek, nekem 14:45-re. Na, mármost, hiába lakunk kb. 5 percnyire, mi azért biztos, ami biztos alapon, meg azért, hátha bejutunk előbb (ha-ha-ha), odaértünk kettőre. Na? És mikor jutottunk be? 17:00-kor….3 órát ültünk ott basszus. Persze ezt már az odaérkezésünkkor sejtettük, hiszen vagy 5-6 embernek volt 14:30-ra időpontja, szóval nem ez számított. De akkor meg mindek adnak időpontot? Egyáltalán miért nem mondták a telefonban, hogy hidegélelemmel készüljünk. Nem beszélve arról, hogy G-nek 16:15-re jelenése volt a fogdokinál, így ott késtünk 2 órát. Magyar egészségügy…

Ötkor együtt mentünk be G-vel. Vele kezdte a doki. A vizsgálat (azaz beszélgetés) végén megkérdezte a doki, hogy van-e még valami. G. persze habozott, mire én mondtam, hogy igen. (neki is meg akartam csináltatni ugyanis a két vizsgálatot, de a lüke nem merte mondani) Erre a doki, azt mondja, ő már rég elvált volna tőlem, és hogy G. hogy bírja (mármint engem)….Na, ezen én úgy kiakadtam/megsértődtem. Hát rosszat akarok én basszus? Mondtam a dokinak, igen, én ilyen vagyok. A 2 évvel ezelőtti vizsgálatra is én citáltam el (hozzáteszem úgy, hogy a házi doki is tök idiótának tartott, hogy elakarom küldeni G-t kivizsgáltatni), és milyen jól tettem, hiszen nagyon rossz dolog is lehetett volna a következménye, ha akkor nem megy el a vizsgálatra. De tőlem el kell válni ezért, én ilyen gonosz, kibírhatatlan nőszemély vagyok. Ezek után persze visszavett + amikor az is kiderült, hogy lombik miatt kell a vizsgálat, na akkor meg pláne. (kiderült, hogy ők is sok évet vártak a gyerekekre) Kérdezte, hogy miért nem ezzel kezdtük. (mert persze a beutalónkon ez nem szerepelt, mert a hülye háziorvos nem volt képes ráírni)

Ezután következtem én és én is megkaptam a beutalókat:) Ma már voltunk is a lisztérzékenységi vérvételen. TGA, TGG, GLDA és GLDG-t néznek. A laktóz fújós teszt csak január végén lesz sajna. Extra bónuszba pedig elmegyek február végén egy jó kis colonoszkópiára is:D Szóval a következő lombikunk tuti, hogy csak utána lesz. Talán valamikor  márciusban. Addig is látogatom továbbra is a pszichológust és az sem nem ártana, ha megjönne már végre. De csak januárban akarom felhívni az új endó dokit, mert a Wild yam kapszulát majd csak most kezdem el szedni…egyelőre még reménykedem, hogy az segít.

A karácsonyi készülődés halad, bár most úgy érzem, hogy csomó dolgom van és még csomó mindent kellene vásárolnom, és hogy tele van ezekkel a fejem és azt sem tudom, mihez kezdjek, de azért halad. Jövő héten meg is mutatom, miket kreáltam:)

 

Jövő heti étkek

Teljesen beleszerelmesedtem mostanában a paleo muffinokba. Ezt eszem minden reggel, és mondhatom, hogy a cukrom köszi jól van:)

Egy baj van csak, hogy kb. minden másnap sütnöm kell….vagy nagyobb adagot kellene csinálnom, de ez még nem jutott eddig az eszembe. Szóval macerás, de nem baj. Reggel csak kikapok párat a dobozból és kész, ezt akár félálomban is meg lehet tenni:) (már aki nem tud felkelni reggel korán reggelizni).

Ma extra csokis, narancsosat készítettem. A recept:

5 dkg kókusz reszelék

5 dkg őrölt mandula

5 dkg lenmag liszt

5 dkg napraforgómag liszt

4 dkg kakópor-karobpor keverék

½ tk. szódabikarbóna

5 dkg xilit

5-6 pötyi édesítőszer

1 narancs lereszelt héja

1 narancs turmixolt húsa

3 db tojás

1,5 dl víz

170 fokon 22-25 percig kell sütni.

 

(Persze ici-picit eltértem megint az eredeti recepttől. Pl: 7 dkg kakaó helyett én csak 4 dkg-ot használtam, a 10 dkg xilit helyett csak 5-öt, a 15 dkg őrölt mandulát pedig helyettesítettem 5-5 dkg más fajta liszttel….de így is isteni fincsi lett szerencsére)

A jövő héten nem rendelek ebédet, így főztem ma vadász leves is. Mmmmm, isteni gyömbéres, mustáros, szóval igazi pikáns leves. Most készítettem először, és nagyon finom lett ez is. + csinálok holnap répás fasírtot köleses karfiol pürével. Most ez lesz a menüm 1-2 napig:)

Ilyen babácskát szeretnék:)

Paleo süti

Ma én is muffinoztam…és azt kell mondjam, nem utoljára. Paleot készítettem, de ez a süti most nem lett zöld:D Reggelire bevallom annyira nem esett jól a tegnapi zöld kenyerem, valahogy hozzászoktam a reggeli édes ízekhez. Ezért úgy döntöttem, hogy sokszor csinálok majd inkább muffint. A sütit én kreáltam egy ici-pici szakácskönyvi segítséggel:)

A kakós-kókuszos-répás muffin receptje pedig így hangzik:

30 g lenmag liszt (isteni illata van, nem is gondoltam volna)

30 g zabkoprás szezámpehely

52 g darált dió

30 g kókuszliszt

10 g kókusz reszelék

77 g reszelt répa

50 g xilit

4 db édesítő pötyi

2 kk kakópor

½ kk szódabokarbóna

2 db tojás

2 dl víz

170 fokon 25 percig sütöttem…nagyon finom lett:)

Amíg hűlt a süti, addig tornáztam egy 55 perces Béres Alexandrát. Jó volt, kellemesen elfáradtam. Nincs tőle kazim, de találtam a youtube-on videót…csak, hogy picit variáljam a mozgásformákat. Nem volt annyira fárasztó, mint az Insanity, de nem baj, fő, hogy mozogtam:)

Paleo próba

Ma megpróbálkoztam 1-2 paleo recept megvalósításával…..íme a produktumok:)

Paleo kenyér, párolt káposzta almával, sült paprika krém

Ugye milyen szép?

Pszichológusnál - 2.

Nagyon nehéz vissza adni az ott beszélteket. (barátnőm, férjem is kérdezte, hogy na, mi volt, de nem nagyon tudtam mit mondani…csak később jutottak eszembe a dolgok) Igazából még mindig nem bonyolódtunk bele a lehetséges problémákba. De bízom benne nagyon, már csak azért is, mert nagy szaktekintély a néni (mert hogy elég idős már, ha még nem mondtam volna). Szóval lassan, de biztosan haladunk, ma volt pl. egy kis biológia felvilágosító is:D Nem mintha nem tudnám hogyan működök, csak gondolom tudatosítani akarja bennem, hogy igen is minden az agyunkban dől el.

A beszélgetés végén volt egy (azaz kettő) kérdése hozzám, amire szégyen, nem szégyen nem tudtam válaszolni…legalábbis nem értelmes választ.

Miért akarok gyereket? Legszívesebben azt mondtam volna, hogy mert ez az élet rendje, hogy legyen utódunk. Ehelyett azt mondtam, hogy a szeretetünket akarjuk tovább adni. Ami persze igaz is, de milyen hülye válasz. Vagy nem is tudom. Miért ilyen nehéz erre válaszolni? Megkérdeztem G-t is. Neki is az első mondata az volt, hogy mert ez a „szokás”. Azután folytatta: mert jó lehet felnevelni valakit….és végülis igen. Ezért akarunk gyereket, mert nagyon nagy öröm lehet felnevelni egy kisembert, aki belőlünk van, aki feltétel nélkül szeret minket, mi pedig őt viszont. Akinek megadhatunk mindent és még annál is többet.

Ti mit mondtatok volna? Megtudjátok fogalmazni?

A másik kérdése, hogy miért nem jött össze eddig a baba. Ez is érdekes kérdés, a válsz pedig nyilván bennem van, remélem kibányásszuk egyszer a lelkemből:)