Amikor reggel elindultam itthonról, még egészen más blogcím járt a fejemben. Na, de nem vágok a közepébe, kezdem inkább Ádámtól-Évától :)
Kb. két hete Hugimmal a Viber-en cseteltem, amikor is szóba került, hogy 14-én mennek le balcsira egy hétre, és mivel szerdától péntekig egyedül lenne, megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk Gézával lemenni. Nekem ugyebár ez nem gond (sajnos), Gézának kellett kicsi variálnia a beosztásán, de megoldottuk. Erre fel, a múlt héten szombaton este beszélgetek anyával telcsin, egyszer csak előjött a téma a nyaralásról és arról, hogy Hugicám másnap (azaz 7-én vasárnap) megy a balcsira. Micsoda? 7-ééééén? Megállt bennem az ütő bakker. Édesszivem véletlenül egy héttel későbbi időpontot írt az üziben. Nah, mondanom sem kell, hogy azonnal hívtam Gézát (már dolgozott, este 10 óra volt ekkor), hogy mi legyen. Kiderült, ezen a héten szerdán, csütörtökön szabadnapos, nekem viszont kedd, szerda, csütörtök dokikhoz kell mennem, szóval sehogy sem jön össze, ő sajna nem tud jönni és én is csak csütörtökön délután érek le. Jól el is szomorodtam, dehát ez van:( Éjjel fél 12 körül aludni készültem, mikor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha hétfőn felhívnám a szerdai nőgyógyom és a csütörtöki endó dokit és áttetetném az időpontokat hétfő-keddre. Ez az ötlet annyira felspanolt, hogy reggel 4-ig nem is tudtam elaludni. Egy kis 3-kor főzött citromfű tea segített, így 4-kor elaludtam végre. 6:30-kor Géza hazaért a munkából, erre én, mint aki egy hatalmasat aludt, kipattantam az ágyból....asszem, inkább valami erős nyugtató kellett volna, nem egy egyszerű tea.
Végre eljött a hétfő. Először hívtam az endó doki asszisztensét, aki azt mondta, hogy megbeszéli doktor úrral és visszahív. Én naív, ott vártam a hívását. Azóta sem hívott, én hívtam fel tegnap délután, hogy mi van már. Azt mondta, hogy ma vagy holnap hív, még nem tudott beszélni a dokival. Egész nap vele dolgozott basszus, nem értem mi az, hogy nem tudott vele erről beszélni. Na, mindegy, az endó doki most a legkevésbé érdekel, majd mindjárt azt is megmondom, hogy miért.
A nőgyógyászt is hívtam, de mivel nem volt bekapcsolva, küldtem neki egy sms-t. Délutánig ő sem jelentkezett, úgyhogy felhívtam. Mint kiderül, ő az a fajta doki, akit hívni kell, mert az sms-eket nem nézi meg :D De rendi volt, és mondta, hogy persze menjek be ma reggel hozzá a kórházba a szerda délután helyett. Egyébként ez több szempontból is jobb volt így: 1. nem kellett fizetnem a konziért, 2. így rögtön tudtunk beszélni a lehetséges tükrözéses időpontokról....és lett egy 3. is (no, mindjárt erről is írok).
Nah, szóval ideértem a mai naphoz. Reggel 7:10-re volt időpontom a hematológus professzorhoz. Nagyon rendes egy doki, elvileg 7-től van a rendelés, de én már a sokadik páciense voltam ma, állítom 6-ra jár. És beeső betegeket is elvállal, szóval egy igazi fehér holló:) Elkezdtem mondani, hogy miért jöttem, mik az előzmények stb., de szinte végig sem hallgatott és már írta is a receptet:D Fraxiparint írt fel, mert ő azt jobban szereti (mondta, hogy miért, de már nem emlékszem). 0,3 egységet kell majd szúrnom és a hormonkezelések előtt 3 nappal kell elkezdenem, ami azt jelenti, hogy a ciklus első napától. Azt mondta, hogy kevés az esély, hogy én valaha is trombózist kapok, mégis kell ez a kezelés, mert ezzel nagyon nagy az esély, hogy sikeres lesz a beültetés:) Úgyhogy nagyon örülök, hogy hozzá keveredtem, most az egyszer köszönetet kell mondjak a háziorvosomnak:)
Ezután indultam a Bajcsyba a nőgyógyászhoz, hogy megbeszéljük, hogy mégmindignemjöttmeg és beszéljünk a kontroll tükrözésről is. (Őszintén megmondom, hogy az ominózus izgulós éjszakán azért is nem aludtam, mert a következő hónapokat tervezgettem. Nagyon szerettem volna pl., ha mondjuk a jövő héten megcsináljuk a tükrözést, annak ellenére, hogy ez ciklus függő, nekem meg nem akaródzik megjönni.) A doki, mint mindig, most is nagyon rendes és segítőkész volt. Éééés, 15-én tükrözés:)))) Annyira örülök, hogy csak na. Nagyon rendi volt már csak azért is, mert elintézte, hogy nem kell külön a házidokihoz mennem vérvételre és Ekg-ra, ott megcsinálták helyben, szóval ezen már túl is vagyok. Ha hétfőig megjönne, az sem baj, akkor pár napot tolodik a dolog.
És akkor lássuk, hogy mitől félek és miért nem érdekel annyira az endó dokis konzi. Félek a tükrözéstől. Vagyis attól, hogy mit fog látni a doki. Ugyanis beszélgettünk picit arról, hogy volt már rá példa, hogy csúnyán gyógyult a seb és nagy heg keletkezett a sövény helyén. Ráadásul múlt héten voltam a reflexológusnál és amikor a bal lábamnál, a méh pontját masszírozta, mondta, hogy ott érzi, hogy van heg:(
Eddig ez a lehetőség eszembe sem jutott, hiába mondták el a dokik a lehetséges komplikációkat, egyszerűen nem gondoltam arra, hogy rosszat is csinálhatunk a műtéttel. Most viszont felmerült bennem, hogy lehet, hogy itt a vége? NEM teheti ezt velem a sors, egyszerűen nem, mégis izgulok nagyon!
Szóval most ez az első és legfontosabb, hogy legyen rendben a méhem....a többi már csak hab a tortán. Ha ez rendben lesz, akkor lesz gyerekünk, nem kétség. Most már tényleg minden oldalról meg lesz támogatva a terhesség. Testi és lelki szinten is. Jaj, bárcsak-bárcsak!
Ma akartam menni egyébként Naliní jóga tanfolyamra, de a tükrözés miatt lebeszéltem magam róla. Majd legközelebb, ha odabenn minden rendben lesz:)
ui.: olvastam hülyeségeket most a neten....és most még jobban félek :(
