PMS

Szombaton hagytam abba az Estrimax és az Utrogestan szedését is, de érdekes módon a PMS tünetei csak azután kezdődtek. (csodálkoztam is, hogy eddig egyáltalán nem reagált a testem erre sok progeszteronra) 

Pénteken és szombaton, amikor a szervezetem elvileg még nem tudhatta, hogy abbahagyom a gyógyszereket, görcsölt a hasam. Furi.

Vasárnap óta fájnak a melleim, a derekam is majd leszakad, a hőhullámok pedig az őrületbe kergetnek…..elvileg holnap fog megjönni.

Zene

Fagyi....megint :D

Hát…ma is fagyi volt az uzsim. Nem tehetek róla, erről nem tudok és nem is akarok lemondani….de azért igyekszem csökkenteni az alkalmakat:)

Azon gondolkozom, hogy nem lehet-e a nyelvünk édes ízt érzékelő részét elérzésteleníteni. Ha nem érezném az ízt, akkor talán nem is kívánnám….hmmmm

Kb. 3 hónapja kezdtem el ismét elég intenzíven sportolni. (persze addig is mozogtam, de a tél + a lombikok kicsit kizökkentettek a rutinból) Most heti 4× futok 30 percet, 1-2× biciklizem pár órát, 2-3× pedig Rékázom. Asszem ennyi már elég ahhoz, hogy beleférjen egy kis bűnözés:)))

Maradunk, folytatjuk

A tegnap reggeli letargiám után, végülis nem is zárult olyan rosszul a nap. Mikor megérkeztünk az intézetbe, mindenki nagyon kedvesen fogadott bennünket. Tanár Úr behívott a szobájába, leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Először is elnézést kért. A mappámban lévő nyilvántartási lapot elnézték egyszer és többször már nem nézték meg. Ez volt a magyarázat. Nem firtattuk tovább, mert nem éreztük értelmét. Hiszen akkor és ott, abban a pillanatban úgy döntöttünk magunkban, hogy maradunk itt. Így vádaskodni, fenyegetőzni, számon kérni nincs értelme….szerintünk. 

Inkább arra felé próbáltam terelgetni a beszélgetést (én beszéltem végig, férjecském meg erősített:)), hogy hogyan tovább, milyen legyen a következő stimu. Erősen érzékeltettem, hogy a múltkori kis 35 petesejtes akció annyira nem jött be, így szeretnék valami humánusabb kezelést. Meg is beszéltük, hogy most más hormon készítménnyel próbálkozunk majd. Elértem, hogy augusztusban csinálnak egy méhbiopsziát is, ez elvileg segíti majd a következő (szeptemberi stimus) ciklusban az endometrium felépülését.

Ezeket le is jegyezte Tanár Úr a kezelési mappámba, így tuti nem lesz elfelejtve nyár végére. Úgy tervezem, hogy augusztus 6-án megyek konzultációra, ahol megbeszéljük, hogy pontosan mikor legyen a biopszia….mondjuk a rákövetkező hétre jó lenne. Azután 1-2 hét nyaralás a Balcsin, és a szeptember eleji ciklusban indul a stimu. Abban is megállapodtunk, hogy ha megint elszállnak a petefészkeim, akkor nem lesz beültetés, hanem lefagyasszák a kicsiket és majd a következő ciklusban beültetjük őket.

Ma-holnap azért írok még Tűű dokinak is, és leírom neki a történteket. Megkérdezem tőle, hogy a Mastodynon cseppeket továbbra is kell-e szednem, valamint azt, hogy szedjek-e valamit (mondjuk Duphastont) annak érdekében, hogy júliusban megjöjjön. Vagy hagyjuk, mint ahogy azt az intézetben tanácsolták, és majd augusztusban a biopszia után teszünk érte, hogy megjöjjön. Mert, hogy nekem sajna nem nagyon van ciklusom, 28 napos, meg aztán pláne:(

Szóval addig is pihi. Azaz próbálok odafigyelni a diétára, sokat-sokat sportolok, mint eddig. Szeretnék az augusztusi nyaralás előtt elmenni egy kisnyaralásra is:D És tulajdonképpen már el is ment ez a 2 hónap nem igaz?

Ja, és a fagyi persze nem maradt el:) 3 gombóc + tejszínhab:P

....

Az a nagy helyzet, hogy nincs kedvem semmihez. Legszívesebben összepakolnék, itt hagynék csapot-papot és elmennék világgá. Most még az intézetbe sincs kedvem elmenni….a küzdelmet sincs kedvem folytatni….ez van.

Egy nagyon nehéz súly ül a lelkemen és nincs erőm levetni magamról. Gondolkoztam, hogy felkeressek-e egy pszichológust. Több ismerősömnek segített már. De az az igazság, hogy most még vele se lenne  kedvem beszélni erről. Tegnap felhívott anyósom és neki se mondtam semmit...Egyszerűen nincs kedvem senkivel beszélni, pláne nem a lombikról. Kivéve persze ezt a blogot és titeket;) 
Most is, pont, mint a januári sikertelenség után, felmerül bennem egy kérdés: Biztosan akarom én ezt? Akarok anya lenni? Nem tudom, bizonytalan vagyok. Ugyanakkor pedig olyan iszonyú kettősség van bennem: Irigylem azokat a nőket, akiknek több gyermekük is van. Ki érti ezt?

Persze tudom, most csak a kezdeti sokk szól belőlem. Pár nap vagy hét és újra pozitív leszek:)

Férjecském az előbb kelt fel. Átölelt és kérdezte:
Ő: Hogy vagy? 
Én: Rosszul, rossz kedvem lett mára.
Ő: Együnk fagyit?
Én meg csak pityeregtem és bólogattam :DDDDD

Gondolatok

Olyan, mintha álmodtam volna az elmúlt 2 hónapot és most felébrednék….különös érzés. Mintha lebegnék a semmiben. 

Érdekes egyébként, hogy az elmúlt napokban nem láttam a jövőt. Jó, persze nem vagyok látnok, tehát nem „úgy” nem láttam, hanem valahogy nem éreztem, hogy mi lesz a beültetés után….nem tudom érthető-e, hogy mit is akarok itt leírni. 

Múlt héten, amikor a 14. napi uh-n voltam és hazaértem, még azon agyaltam, hogy felhívom az intézetet, hogy nézzék már meg, hogy tényleg 5 napos embrióink vannak-e, ugyanis a konzultáción erről beszéltünk (mert én azt mondtam, hogy azok vannak), de senki nem nézte meg a gépben….de aztán még se hívtam őket, gondoltam tuti 5 naposak, hiszen januárban is azok voltak. 

Igazából egyébként akkor sem lettünk volna sokkal beljebb, ha már akkor kiderül a dolog. De azért furák ezek a megérzések. Érzi az ember, mégsem tesz ellene vagy érte.

Mindegy, mostantól csak előre kell nézni. Szerdán megyünk be az intézetbe, megbeszéljük, hogy hogyan is történhetett ez a malőr és, hogy hogyan tudnak bennünket kompenzálni egy picit. Valószínű a kompenzáció abból fog állni, hogy a sorszámunk szerinti szeptember-októberi stimus lombikot megcsinálhatjuk augusztusban. Ami már nincs is olyan messze. Igazából pont két hónap múlva valószínű kezdhetünk is….addig meg pihi :)

Az intézetváltást a szerdán megbeszéltek után döntjük el. Meglátjuk hogyan állnak hozzánk, vissza tudják-e tornázni a bizalmunkat.

Így kell nagyot zuhanni

Történt ugyanis, hogy felhívtam őket 10-kor. Azt mondja a doki, hogy itt valami nagy félreértés történt, ugyanis nekünk már nincs fagyasztott embriónk…..Mi? Hogyhogy? És ez miért csak most derül ki? És miért nem hívtak, amikor ez világossá vált számukra reggel? Miért kellett 10-ig itthon izgulnunk, készülnünk?

Januárban felengedték mind a 4 embriónkat…..csak erről elfelejtettek bennünket tájékoztatni. Basszus, nagyon ideges vagyok most! Erősen elgondolkoztam a váltáson…de hova? Jó tanács, valakitől?

Ébresztőőő

Ezt az ébresztőt küldöm a kis drágáinknak, hogy holnap biztosan felébredjenek:)

Ja, amúgy a hormonok megteszik hatásukat….tiszta hiszti lettem. Elég egy rossz szó, vagy tulajdonképpen bármi, ami nem tetszik és már robbanok is. Legutóbb ez csak a beültetés után kezdődött…hurrá. De a babákért persze ezt is elviselem…azaz inkább a férjecském viseli :D (na jó, nem vicces)