Úgy örülök...

....majd kiugrok a bőrömből:) ugráltam és tapsoltam is itt picit a nappaliban egymagamban :D

Az történt, hogy drága Popi sikerén felbuzdulva, elkezdtem nyomozni, hogy hogyan lehetne nekem is alacsony dózisú heparint kapnom a következő beültinél. Találtam is szimpi hematológust, a házidokim mégis egy másikat ajánlott. Ez a doki egy nagyon komoly szaktekintély a házidoki elmondása alapján is, és szerintem is, mert utána néztem persze. Nem utolsó sorban pedig, itt rendel egy héten 1x a tőlünk 5 percre lévő kórházban. 

Megkaptam a beutalót még egy hete, akkor gyorsan be is akartam jelentkezni, de persze pont szabin volt. A héten megint bepróbálkoztam, de már csak Júli 9-ére kaptam időpontot:( Mint tudjátok, én nem a türelmemről vagyok híres, úgyhogy mivel rátaláltam a hematológus dokira egy magánrendelő orvos válaszol rovatában is, gondoltam írok neki. Őszintén leírtam neki, hogy mit akarok....nem köntörfalaztam:D Gondoltam, ha válaszol és azt válaszolja, hogy márpedig erre ő nem adna heparint, úgy nem megyek el hozzá 9-én, hanem megyek tovább egy másik dokihoz. Így nem veszítek 3 hetet. Na, nem mintha sietnénk bárhova is, de azért mégiscsak.

Szóval ezt írtam neki két napja: (Popi a te példádat említettem meg neki, remélem nem haragszol)

Tisztelt Prof Dr. B. Gy. !

 

2011 októberében lombik programban (petevezeték hiánya miatt szükséges) vettünk részt férjemmel. A beültetés után 3 nappal azonban erősen fájó jobb vádlival, nehéz légzéssel  és  3,5 feletti mg/l D-dimer értékkel azonnal kórházba szállítottak. Ott, a feltételezhető terhesség miatt először csak MR  és doppler vizsgálatot végeztek, amik trombózist nem mutattak ”csak” 4 ujjnyi vizet a tüdőmben. Majd miután kiderült, hogy nem sikerült a beültetés (a kórházba kerülésemkor azonnal leállítottak a hormonokról és Clexánt is kaptam), CT-t végeztek, ami szintén nem talált trombózist. A kórházban az ottani belgyógyász Doktor Úr akkor azt mondta, hogy ettől függetlenül nem zárható ki a mikró trombózis.

Ezután 2011 novemberben csináltattam egy trombofilia  vérvételt, amely a következő eredménnyel zárult:

Homocisztein 7 umol/L

PT INR 0,95

PT aktivitás 105,88 %

APTI 26,3 s

APC-Rezisztencia 3

D-dimer 0,4 mg/ml

Anti-thrombin III. 124% Protein C 128%

Protein S 92%

Fibrinogén 2,70 g/L

Lupus antikoaguláns 44,7 sec    (norm.taromány: 30,5-40,6)

 V. alvadási faktor Leiden mutációja: NORMÁL

MTHFR C677T: HETEROZYGOTA

Sajnos azóta már 3 lombik beültetésen vagyunk túl eredménytelenül, pedig a petesejtérési és megtermékenyítési statisztikáink szuperek. Egy közeli ismerősöm a hetekben 8 év után végre (szintén lombik programmal) teherbe esett. Hasonló MTHFR és Homocisztein eredménnyel. Ő utolsó esélyként alacsony dózisú Clexánt kapott a petesejtleszívás után, amit a terhesség végéig használnia kell. Azt szeretném megkérdezni, hogy ilyen előzményekkel van-e esélyem arra, hogy én is kaphatok ilyen alacsony dózisú kezelést, érdemes-e felkeresnem ez ügyben tisztelt Doktor Urat?

Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: V. Rita

És képzeljétek, ma este megérkezett a válasza:

 

Kedves V. Rita
Mindenképpen keressen fel, mert ön feltehetőleg abba a 40%-ába tartozik a betegeknek, akiknél kimutatható molekuláris eltéréseket a mai technikával még nem tudunk igazolni, DE ENNEK ELLENÉRE KEZELNI KELL!. Én biztosan fel fogom írni a profilaktikus LMWH-t
Üdvözlettel
Dr. B. Gy.

:)))))) jupiiiiiiiiiiiiiii...Rita mindent elintéz :D

Nem jött be

Ma reggelre persze nem jött meg és a hőm sem emelkedett. Csalódott nem vagyok természetesen, akkor esett volna le az állam, ha megjön reggelre. Mert azért legyünk reálisak, na. Egyébként okés, hogy a dokim nem nőgyógyász, de azért ő sem gondolhatta komolyan, hogy egy kis szurkálástól majd jól megjön ma. Jártam én évekkel ezelőtt akupunktúrás kezelésre vagy két hónapig, akkor azt hiszem megjött, de csak a kezeléssorozat vége felé. 

Eddigi életemben egyébként egyszer előfordult, hogy egy kezelés hatásos volt. Mégpedig akkor, amikor a 2. méhenkívülim előtt elmentem egy reflexológushoz, aki ultra brutál hírében áll és az is egyébként. 10 perces nála egy alkalom, de többet nem is lehetne kibírni, ezt a 10 percet is csak nagy fájdalmak közepette. No, ő akkor, 2010 nyarán, csinált nekem peteérést, amiből aztán sajnos méhenkívüli lett. De akkor úgy jöttem ki tőle, hogy szinte égtek a petefészkeim. Mondtam is a Húgomnak a telefonban, hogy bakker, itt tuti történik most valami:)

Szóval egy kis fülszurka szerintem nem tud akkora dolgot véghezvinni, hogy másnap megjöjjön. Pláne, hogy elvileg a doki a petefészekpontot kezelte tegnap...

Úgyhogy asszem marad a duphaston ebben a hónapban (is).

Endokrinológusnál

A mai napra szóló időpontomat még tavaly ősszel kaptam. Azóta már voltam 2x is doktor úrnál ugyebár, de ezt az időpontot biztos, ami biztos alapon talonban tartottam, hisz olyan nehéz hozzá bekerülni.

Még két hete, Parádfürdőről felhívtam a doki asszisztensét Melindát, hogy tőle kérjek tanácsot arra vonatkozóan, hogy menjek, vagy ne menjek a dokihoz. Elmondtam őszintén, hogy nekem vérvétel kell, nem azért hagyok ott 20 ezer forintot, hogy a doki meghőtérképezzen, és elbeszélgessünk. Legalább fél órát beszélgettünk telefonon, és megígérte, hogy majd ő is megpróbál beszélni a dokival a vérvételről, úgyhogy menjek mindenképp, mert a doktor úrnak igenis nagyon fontos, hogy segítsen a gyereket akaró nőkön. Hát, jó, nagy nehezen eldöntöttem, hogy akkor megyek. Ennek ellenére mondanom sem kell, hogy ezután azért volt pár álmatlan éjszakám,  igencsak lelkiismeret furdalásom volt, hogy már megint ennyit kell rám költeni. Géza mondta is akkor (nagyon kis cukker volt), hogy ne csináljam már, hogy 20ezer forint miatt ennyit idegeskedem. De akkor is....a 20ezer, az 20 ezer, na:(

Még egyébként ma is úgy gondoltam, hogy basszus le kellene mondanom az időpontot, mert tuti nem akar majd vérvételre behívni a kórházba (Tb-re) és akkor kidobom a pénzt + ha kíváncsi vagyok egy-két dologra, és miért ne lennék, akkor meg ezután mehetek el magánba megnézetni még minimum 10ezerért. Szóval ezen agonizáltam már vagy két napja, ennek ellenére csak nem mondtam le az időpontom. Így utólag azt hiszem jól tettem:) 

Az történt, hogy amikor Melinda behívott, odasúgta, hogy szólt a vérvételről. Ekkor azért picit megnyugodtam:) A doki megnézett megint a hőtérképpel, gyulladást most már egyáltalán nem láttunk a pajzsmirigyemnél. Jól meg is nyomkodott. Közben nyelnem kellett nagyokat, ami víz nélkül elég nehezen ment, alig tudtam a nyálamat összegyűjteni:D Rákérdezett, hogy más doki (pl.Parádfürdőn, vagy aki műtötte a sövényem) nem nézett-e nekem hormonokat. Mondtam, hogy nem, ő volt az utolsó, még tavaly novemberben, aki vért vett tőlem. Ezt ő egyáltalán nem értette. Mint ahogy azt sem érti, hogy a lombik intézetben miért kezelnek mindenkit egy kaptafára. Nálam nagyon fontos lenne pl. a progeszteron pótlás milyensége, hiszen alapjáraton kb. nem termelek progit. És lássuk be, a legutóbbi lombikkor is megjött a beülti után egy héttel. Persze ő nem szólhat ebbe bele, hogy a lombik intézetben hogyan kezeljenek engem. Ezt mondjuk nem értem, hogy miért nem. Nem írhatna egy ajánlást, hogy mit kapjak? Na, mindegy...majd hozakodhatok én elő a farbával. De végülis miért is ne? Fagyi beülti lesz, amiért keményen fizetünk majd. Miért ne kérhetnék erősebb dózisú progeszteron pótlást?!

Na, de visszatérve az endokrinológusra. Miközben beszélgettünk, egyszer csak felállt és odahozott egy újabb kütyüt. 

Egy nem tűvel működő, akupunktúrás készüléket. Bekapcsolta, majd jól megnyomta vele a jobb, majd a bal fülcimpámat. Eléggé fájt, nem mondom. Azt mondta, hogy holnap elvileg meg fog jönni :DDD hi-hi, hiszem, ha látom. Mondtam neki, hogy ha ez valóban így lesz, akkor megyek hozzá minden hónapban ilyen "szurkálásra". De persze csak a terhesség után! Úgyhogy most izgatottan várom a holnapot, de őszintén szólva én már annak is örülnék, ha legalább a hőm elkezdene felfelé kúszni. Kíváncsi vagyok nagyon!

Ja, majd el felejtettem. Megkérdezte, hogy voltam-e AMH-t nézetni, én meg előadtam, hogy miért nem voltam (mindkét stimukor sok petesejt, amik szépen megértek az 5. napig, állandóan vannak petesejtek a petefészkekben...) és ő ezt elfogadta, nem mondta, hogy pedig igenis meg kell csináltatnom. A biztonság kedvéért, azért DHEAS-t most nézünk. Mert a lényeg azért az, hogy megyek csütörtökön vérvételre:) És mivel csomó-csomó minden megnézünk, így azért csak megérte, hogy elmentem hozzá...már csak azért is, mert nem is 20ezer volt a konzultáció, hanem 18...valószínű rosszul emlékeztem.

Ezeket írta ki:

E2

Progeszteron

DHEAS

Anti-TPO

anti-Tg

TSH

FT3

FT4

Prolactin

Vércukor

Inzulin

HOMA

LH

FSH

LH/FSH

Az eredményig mindent folytatnom kell: szelént, Meforalt, wild yam kapszulát (Eszter, lehet megint megkérlek, hogy rendelj nekem). Szigorúan innom kell a cirtomfű teát, hogy ne stresszeljek.  Ha megjönnek az eredmények, lehet, hogy el kell kezdenem majd a barátcserje kapszulát is szedni. Ha magasabb a prolaktinom, akkor lehet, hogy bromocriptint kapok (mondtam neki, hogy egyszer szedtem eddig bromót, és rögtön teherbe is estem). Ha a cukrom és inzulinom rendben lesz, akkor valószínű leállít a Meforalról is. Ezt én annyira nem is bánnám, a paleo mellett szerintem felesleges. 

Talán jövő hét végére meglesznek az eredmények, akkor remélhetőleg okosabbak leszünk...addig pedig...esküszöm fáj a hasam... :D

Mini zsömle

Noha az utóbbi időben alig-alig sütöttem muffint vagy kenyeret, most mégis szinte az első dolgom az volt, hogy megsüssem azt a zsömlét, amit a facebookos paleo csoportban kinéztem magamnak még Parádfürdőn. Amikor azonban nekiálltam volna, rájöttem, hogy ez nekem túl bonyolult, megcsinálom én egyszerűbben. Az alap a már korábban számtalanszor megsütött tojásmentes kenyerem volt. Csak picit variáltam az alapanyagokkal és zsemle formára sütöttem.

Hozzávalók:

100 g liszt (lenmag liszt és gesztenye liszt)

50 g kókuszreszelék ledarálva

3 ek. őrölt lenmag

2 ek. útifű maghéj

víz forró víz (amennyit felvesz a lenmag és az útifű maghéj)

3 csipet só

1 tk. szódabikarbóna
a tésztába kevés szezámmag

A lenmagot és az útifű maghéjat pár percre forró vízbe áztattam. Annyi vizet használtam, hogy jól keverhető masszát kapjak. Az így kapott nyákos masszát hozzákevertem a száraz hozzávalókhoz. Öntöttem még hozzá annyi vizet, hogy olyan jó gyúrható tészta állagot kapjak. 8 pici zsömlét formáztam és 180 fokon, légkeverésen, előmelegített sütőben 45 percig sütöttem.

Eléggé féltem, hogy túl édes lesz a kókuszreszelék miatt, de az eredmény: úúúúú, ááááá. Pont annyira édes, amennyire egy kenyérnek kell és finom és ropogós a héja, szóval teli találat lett. Igazi szilvalekvárral pedig maga a mennyei manna. És akkor a képek...nem röhögni, de ronda és barna :D

Kívülről

Belülről

Egy reggelim

Búcsú Parádfürdőtől :)

Igazából egyetlen szóval tudom jellemezni ezt a pár hetet: MEGÉRTE. Nagyon is!

De nézzük csak részletesen:

Testileg: 

Őszintén szólva nem tudom, hogy hatottak-e a kezelések (iszap, masszázs, tornák, fürdők), ez kiderül majd júliusban, amikor megyek a kontroll tükrözésre. Annyit mindenesetre tudok, hogy a műtét utáni és Parádfürdő előtti tisztasági betétes korszaknak így a 3. hét befejeztével vége szakadt, szóval szerintem begyógyult a seb!

Nagyon vártam, hogy megjöjjön az ott létem alatt, ez sajna nem következett be. Viszont...volt megint valami érdekes ebben a ciklusban is. Pont, mint legutóbb. Történt ugyanis, hogy kitaláltam még a beköltözéskor, hogy márpedig nekem júni 1-én meg fog jönni. Tudjátok, az elhatározás igen fontos. Jól meg is beszéltem ezt a méhemmel, elmondtam miért lenne fontos, stb., stb. Május 30-án este megyek fürödni, és látom ám, hogy valami elkezdődött. Örömködtem picit magamban, örültem na, hogy működik a kommunikáció. Másnap felkelek és érzem, hogy görcsölök, más egyéb azonban nem történt...és a görcsölésen kívül 3. nap sem. Majd a 4. napra elmúlt a görcs is. Pont ez történt a műtét előtti ciklusban. Megbeszéltem a méhemmel a tutit, majd szenvedés pár napig, de vérzés sehol. Hm. Ezután azon kezdtem gondolkozni, hogy lehet, hogy nem csak a méhemmel kellene kommunikálnom, hanem a petefészkeimmel is, hiszen ők felelősek a hormonokért. Úgyhogy most igyekszem velük is kapcsolatba lépni....jó lenne, ha még ebben a hónapban megjönne.

Lelkileg:

Azt mindig is tudtam, hogy nekem ez a pár hét nem a testi, hanem inkább a lelki gyógyulást hozza majd meg. Úgy érzem, ez be is következett. Rengeteget segített ebben Marika (pszichológus). A rajzok, amiket rajzoltatott velem.....hát, hogy is fogalmazzak. Óriási erőt adnak. Főleg a virágos. Amikor készítettem ezt a rajzot, nem különösebben gondolkodtam, csak úgy jöttek az érzések, a kezem meg tette, amit kell. Amikor aztán Marika a foglalkozáson kérte, hogy meséljek róla, akkor tudatosult, hogy miért is rajzoltam ezt, így. Nekem egy feladatom van a babavárás során, mégpedig az, hogy védjem, óvjam őt a méhemben. A megtermékenyítés nem a mi feladatunk, erről gondoskodnak a biológusok.

Annyira meghatott ez a felismerés, hogy azóta is állandóan a képet nézegetem:) Sőt szeretnék egy sorozatot csinálni belőle, különböző technikával készíteném el a képet. Ez lesz az én terápiás alkotásom:D Marika javasolta, hogy akár már most kezdjek el írni egy babanaplót és kezdjem ezzel a képpel a legelején....azt hiszem hallgatok rá:)
A lelki feltöltődésben része volt a magánynak is, a tv és rádió nélküliségnek, a hatalmas sétáknak, a sok ott kapott kedves szónak. És igen, nagyon jól éreztem így magam. Fekszik nekem ez a remeteség.

Most itthon vagyok, és jó itthon. Hiányzott nagyon Géza is és a kislakás is. Ez a pár magányos hét jó volt arra is, hogy átgondoljam a továbbiakat, tervezgessem a tervezni valót:) Lesz csomó program ebben a pár hónapban. Na, jó, inkább csak ebben az elkövetkezendő két hétben :D De csak eltelik majd a többi is. Lesz lakásfelújítás, orvoslátogatás, tükrözés, balatoni nyaralás és nagyon szeretnénk egy hetet eltölteni Párizsban:) Folytatom a paleot és végre elkezdtem a rendszeres tornát is. Remélem, hogy ezt a nyugalmat, amit érzek, megtudom tartani az elkövetkezendő hónapokra is. Nem tudjuk mikor lesz a következő beülti, szóval ki kellene tartanom még egy darabig.

Jaj, a teljesség kedvéért még pár szót a kajáról. Háát, kmh, na, ezt nem sírom vissza :D Komolyan mondom, a reformom ellenére is botrány volt néha. Csak két kép pl. a reggelikről, vacsorákról.

1. kép

2. kép

98%-ban ezt (1.kép) kaptam mind a két étkezésre, egy pohár keserű teával. A 2% a 2. kép. Hát nem egy mennyiség, nemde? Az ebédek csak csak, bár elég sokszor befigyelt a párolt borsó, zöldbab és kukorica, amik persze mind tiltólistások a paleoban. A reggelikre és vacsikra kapott gm. abonettet mindig ignoráltam, a felvágottakat megettem ugyan, de kiegészítettem pl. egy kis tonhal konzervvel (ezekből vagy 20 db-ot vittem), sajttal és jó sok zöldséggel. Az ebédeket szinte kivétel nélkül megettem, azt muszáj volt, nem akartam csontvázként hazatérni:) A nemdiétás koszt bezzeg elég jó volt, reggelire pl. meleg kakaó kaláccsal...szerintetek? Na, nem mintha Géza mellett nem lennék edzett :D Szóval kellett a kiegészítés. Tízóraira, uzsira pl. répa, alma, mandula, tökmag. Vittem jókora mennyiségű kókuszreszeléket, kakaóport, lenmagot, útifű maghéjat, ezekből isteni kását csináltam szinte minden nap, ez volt a desszertem:) Kellett más felvágott is, kolbi (húúú botrány, hogy mennyit megettem ebből), sonka, mert az ott kapott pulykasonkától már herótom volt így a végére. Ami nagyon hiányzott, az a tojás, a sült hús, a brokkoli, a nemzöldségleves (a leves 95%-ban zöldségleves volt, fagyasztott répával), főzelékek. Bolt persze nincs a közelben, csak 3 kilométernyire. Viszont jönnek árusok (sajtos, zöldséges) egy héten egyszer és asszem minden nap a pék. De a péket ugyebár én nem kerestem fel. Szóval éhen halni nem lehet, de aki diétázik, annak fel kell szerelkezni egy kis hazaival mindenképp.

És akkor még egy kedves kis történet így a végére:)

Az utolsó napok egyikén egy telefonbeszélgetésünk részlete:

G: Lesz egy kis mosogatni való a mosogatóban, nem baj?

R: Ne máááá, pakold már be Édesem a mosogatógépbe. (megjegyzem, még az elutazásom előtt mindent bekészítettem, neki a koszos edények bepakolásán és a start gomb benyomásán kívül nem volt más dolga)

G:  Na jó, meglátom.

Amikor jött értem, újságolta ám, hogy ő bizony elmosogatott:) Este a vacsikészítés közben eszembe jut, hogy van edény a gépben. Kinyitom az ajtót és mit látok? ÉÉÉDES SZÍVEM....mindent, de mindent fordítva pakolt be. Így a koszos lötyi ott volt minden pohárban, tányérban, edényben :D Mosogathattam el mindent. Jáááj, Anyám, megőrülök:D Üdv itthon Rita :D

Kiolvastam

A 602 oldalas, német nyelven íródott regényemet:) Aaanyira büszke vagyok magamra:D Na persze azt nem mondom, hogy minden mondatot és szót értettem, de a történet lényegét és még annál is többet, igen.

Sőt, rájöttem, hogy sokkal jobban élvezem a németül olvasást. No, nem is olvastam ki olyan gyorsan, de nem is baj. Általában a sok száz oldalas regényeket kedvelem, mert ha magával ragad a történet, egyszerűen nem tudom letenni. Képes vagyok éjt nappallá téve olvasni. Valahogy úgy, mintha filmen nézném:D Persze amikor pár nap alatt kivégzem, akkor meg siránkozok, hogy miért nem tudtam lassabban, minden szót ízlelgetve kiolvasni. Dehát evvan. Annyira türelmetlen vagyok, hogy bevallom sokszor (mindig) beleolvasok a könyv végébe...és akkor megnyugszom, hogy huh, happy end:) Merthogy én leginkább a romantikusos, szerelmesen végződő regényeket szeretem.

Ezt a könyvet Apával hozattam Németországból. Nem egy kezdőknek íródott kis gyerekmese, hanem bizony egy igazi felnőtt könyv: A szürke 50 árnyalata 1. része. Még Anya vette meg a magyar köteteket, de annyira nem tetszett neki, így nem olvasta tovább, odaadta nekem. Őszintén szólva a magyar fordítás nekem sem tetszett túlzottan, de a német igen:) A szaftos részeknek egy részét viszont nem értettem, így annyira durva/pikáns sem volt a könyv. (Olyan szó, mint pl.: a vögeln, az én ősrégi szótáramban természetesen nem található meg...na nem mintha nem jöttem volna rá, hogy mit jelent:D) 

Ami egyedüli rossz a dologban, hogy azt hittem, többet tanulok majd belőle. Olvasom, olvasom, értem, hogy mit olvasok 600 oldalon keresztül, mégis ha belegondolok, alig jegyeztem meg pár új szót. Kiolvasok egy jó vastag könyvet úgy, hogy azért nem szótáraztam agyon magam, németül beszélni viszont (szerintem) egyáltalán nem tudok :( Hogy van ez? Na mindegy, azért folytatom a németül olvasást mindenképp, hátha szépen lassan rám ragad a nyelv!

Ééés már alig várom, hogy belekezdjek egy másikba. Gondoltam, hogy folytatom ennek a könyvnek a 2. részével, de mire ideér hozzám a német nyelvű példány, addigra kb. kiolvasom az itthon lévő magyart, most már érdekel nagyon a történet:D Azért Apa felírta a címeket, szóval tutira megkapom a folytatásokat is.

Ti olvastok más nyelveken? Van könyv, amit ajánlanátok nekem?

Ez a kép pedig csak úgy ráadásként:....hm, attól, hogy természetes úton nem lehet, még bejöhetne...hihi :D

 
Parádfürdői összegzés is jön hamarosan ;)

Hematològus

Kitaláltam vègre (Pocilakò segedelmèvel), hogy kinek mutatom meg a 2011-es leleteimet. Hogy ez előbb mièrt nem jutott az eszembe, ne kèrdezze senki.
Már csak azon agyalok, hogy a Pèterfyben lèvő szakrendelèsre menjek vagy a Krama egèszsègközpontban lèvő magánrendelèsre. Az állandò lakcìmem a 7. kerületben van, szòval mehetnèk az államiba bátran. De vajon ellátnak-e ott is ùgy, mint a magánban? Ugyanakkor meg a tököm kivan,  hogy egy rakat pènzt adunk ki dokikra. (Kretty, ùgy tudom, te jártál már a Krama-ban. Drágáèrt adják ott a konzultáciòt?)

Csak kèpek

Kismòkusos (na, ki találja meg a kèpeken?), pávácskás (alig tudtam lekapni őket, ùgy futottak), tájas, ritás (a kèpen hosszùlábù), kedvenc helyes...kár, hogy hangfelvètelt nem tudok csatolni, pedig csináltam sokat:)

Gondolkozom...

...erről, arròl. Pl. a hőlègballonos feladat kapcsán is elgondolkodtam, hogy basszus mit rinyálok èn itt nèha (bár talán mostanában csak keveset), hiszen mindenem megvan! De tènyleg. Ès azt kell mondjam, hogy szeretem az èletem, el nem cserèlnèm. Egy dolog hiányzik mèg, de Ő ùgyis jön nemsokára:)

Gondolkozom az endo dokin is. Ha hazamentem, szeretnèk vizsgálatokat. Hormonok, pajzsmirigy, cukor, inzulin. Azon agyalok, hogy elmenjek a dokihoz (20ezerèrt), ès kèrjem a vèrvètelt, vagy menjek magán laborba ès ha rosszak az eredmènyek, csak akkor menjek a dokihoz. Viszont, ha az 1. variáciòt választom ès nem küld el vv-re, mint a mùltkor, akkor esküszöm eljövök fizetès nèlkül. De ez meg milyen már...majd jòl lecsuknak:D Csak èn vagyok ilyen válogatòs orvosok terèn? Van egyáltalán olyan doki, aki nem kèr tìzezreket, be lehez hozzá jutni, ès mèg meg is gyògyìt?

Itt voltak a kis látogatòim, de már elmentek:( Olyan jò volt, feltöltődtem picit, vagyis nagyon. Anya mondta, hogy tiszta kipihent vagyok...szerintem csak a sok nempaleotòl, meg sonkátòl felpuffadt az arcom, azt ez látszik :D Ma is, mi volt az ebèd? Hamisgulyás. Krumplit nem ettem meg. Párolt borsò, párolt hùssal. Pici borsòt ettem, na, de borsòòò? De már nem szòlok, mert ìgy is nagyon igyekeznek. Nem baj, ma utòebèdeltem egy kis hazait:)