Önbizalom

….hiány….és ez nem a külsőségekről szól.

Mostanában megszállottan sportolok. Hétfőtől is pl. új célt tűztem ki magamnak. (áprilisban a 30 perces futás elérése volt a kitűzött célom) Most találtam egy (nekem) új edzésformát az Insanity-t. Nagyon kemény, ugrálós, izzasztós, alig kibírható:) Heti 6 edzésből áll, alkalmanként 40 perc.  Tegnap viszont még ez sem volt elég. Délután bicikliztem még 20-25 percet, este pedig bekattantam, hogy hiányzik a futás (múlt hét péntek óta nem futottam) és  9-kor lefutottam a 30 percemet is. Ez talán már kóros…de meg van a magyarázat erre is. 

Azt hiszem ez az önbizalomról szól. Nem arról, hogy más hogyan lát (és nem is a szó szoros értelmében), nem másnak akarok bizonyítani. ÖNMAGAMNAK. Ugyanis ha még nem mondtam volna, elég önbizalom hiányos vagyok. De ez is egy érdekes dolog. Más valószínű nem látja így, nem tűnök annak, sőt. Én viszont sajnos sokszor érzem, hogy nem vagyok elég jó. (a sportot nem azért művelem, hogy minél jobban és jobban nézzek ki…ez egy bizonyítás magamnak, hogy igenis ezt meg tudom csinálni.)

És….lássuk be, ezen a lombik sem segít valami sokat. Annak ellenére, hogy úgy érzem elég lazán kezelem, viselem a sikertelenséget (értem ez alatt azt, hogy pl. nem leszek depressziós hónapokig egy-egy sikertelenség után), mégis megviseli a kis egómat, annak ellenére, hogy ezt soha senki nem olvasta a fejemre.

Valamikor, valahol elromlott a magamhoz fűződő viszonyom. Nem tudom mikor történhetett és azt sem, hogy miért. Soha, senki nem várt tőlem teljesíthetetlent. Soha nem szúrtak le, ha rossz jegyet hoztam. Nem voltak túlzott elvárások, szigor. (…így belegondolva lehet, hogy pont ez volt a baj:D) Magammal szemben azonban nagyon nagy elvárásaim vannak az utóbbi időben, ami egyébként nem rossz, csak jó lenne teljesíteni ezeket az elvárásokat….egyelőre csak a sportban találtam meg ezt.

Férjecském egyébként olyan kedves, sokszor bókol, dicsér. Napjában többször is kapok jajolyangyönyörűvagy mondatokat…szeretem is érte, nagyon:)

Érdekes egyébként, mert így leírva és átolvasva, úgy érzem nem is ilyen vészes a dolog…lehet, hogy egy rosszabb pillanatomban kellene ezt megosztanom:D Most kicsit úgy érzem, hülyeségeket írok:D Mondjuk nyílván nem, szóval ezek valós érzések, csak van, hogy jobban előtérbe kerülnek, és van, hogy nem. Most épp úgy érzem, jóban vagyok magammal:)…..bocsánat, kicsit össze-vissza kalandoznak a gondolataim:D