Müncheni minivakáció

Valahogy nagyon nehezen szántam rá magam, hogy írjak. Pár napja (a müncheni kis utazásunk után) jutott eszembe először - a május végi „sikertelenség” után - a gyerek téma. Ez eszembe juttatta, hogy mennyire nem akarok én ezzel foglalkozni és mivel a blog írás valamennyire ehhez kapcsolódik, valahogy nehezen ültem a gép elé. De mivel szeretem a kis blogocskámat, most írok:) Hogy az előző okfejtésemet folytassam, nem tudom most mi ez nálam, de lényeg, hogy amúgy jól érzem magam. Nem agyalok semmin, nem is gondolok erre a témára. Érdekes módon, már a többi blog olvasása sem köt le annyira. (Azért nyomon követek ám mindenkit!)

Persze annyira azért nem hazudtolom meg magam, holnap este Jera masszázsra megyek. Na, de erről bővebben majd holnap írok;)

Szóval akkor kicsit elfelejtve a lombikot, bemutatom, hogy milyen volt nekünk München:

Egy hete, vasárnap hajnalban indultunk 4-en, autóval. Útközben megálltunk ebédelni Burghausenben, majd 3 körül érkeztünk a bajor fővárosba. Nem a szállodába mentünk rögtön, mert még zárás előtt szerettünk volna odaérni a BNW Múzeumba. Sajnos azonban zártkörű rendezvény volt épp, így oda nem jutottunk be, ezért csak az Olimpia parkban barangoltunk egy picit. 
Forró, nutellás, extra kókuszos óriáspalacsintát ettünk (húúú, de jól esett) és felmentünk a 291 magas Olimpia toronyba is. Gyönyörű volt a város és a park fentről. (Persze mire Münchenbe értünk elromlott az idő. A 3 napban kb. 22-25 fok volt, esett is néha. De nem is baj. Nem bírtuk volna az egész napos menetelést hőségben.) A parkot egyébként az 1972-es, Münchenben megrendezett olimpiai játékokra építették.

Hétfőn szemerkélő esőre ébredtünk, de ez nem rettentett el bennünket a Nymphenburg-palota botanikus kertjétől. 
Nos, nem mintha annyira büszke lennék a tettünkre, de azért leírom, hogy hogyan jutottunk be a kertbe. Mikor odaérkeztünk láttuk, hogy kinek ingyenes a belépő: nyugdíjasoknak, 12 év alattiaknak, biológia tanároknak és az iskolás csoportot kísérő tanároknak. Persze, hogy mikor pont sorra kerültünk volna a pénztárnál, pont odaért egy iskolás csoport is….A férjecskémnek persze több se kellett ennél. Odaállt a kasszához, elővette a kb. 10 szavas német tudását. (Hozzá teszem, ő szinte minden nyelven tud esküszöm. Tök mindegy, hogy tényleg beszéli-e az adott nyelvet, vagy csak pár szót tud, valahogy akkor is elbeszélget bárkivel, bárhol, bármiről….nagyon büszke vagyok rá) Szóval, kb. két szót mondott a pénztáros néninek (azt hiszem lehrer és schüler voltak azok), oda tessékelte a kasszához a csoportot és a 3 kísérőtanárt, ők aláírtak egy belépési papírt és így, a kis iskolások a 3 tanár és mi, a potyatanárok bementünk ingyen és bérmentve a palota botanikus kertjébe. Na, ehhez már pofa kell asszem. Mondanom sem kell, hogy végig paráztam az egész kertlátogatást:D

           Alig lehetett Őt elrángatni a kacsáktól és hattyúktól :D

A kert egyébként nagyon szép volt, 3 órát töltöttünk el ott.

A nap fennmaradó részét a belvárosban töltöttük. A Viktualienmarkt-on ebédeltünk, isteni finom bajor virslit mustárral, ropogós kiflivel.

Ez a belvárosban található hatalmas élelmiszerpiac München egyik legkedveltebb látványossága. Az itt található standokon mindent megtalálsz, ami szem-szájnak ingere. Friss gyümölcsök és zöldségek, különleges fűszernövények, húsok és gyönyörű virágok is. De ami a legjobb, az híres bajor kolbász és a sör, amit a gyesztenyefák árnyékában (bár amikor ott voltunk, nem volt árnyék, hiszen borús volt az idő) elhelyezett asztaloknál fogyaszthat el az ember. 

Az utolsó Münchenben töltött napunkon is a városban barangoltunk egész nap. Megnéztük a Englisch Garten-t, valamint vásárolgattunk picit a Marienplatz-on és környékén. Amikor tavaly Münchenben jártunk férjecskémmel, hihetetlen volt látni, hogy mennyire különböző nációk élnek itt, mondhatni München egy igazi világváros. Most, egy év elteltével viszont picit megváltozott az véleményem…..Inkább éreztem úgy magam a Marienplatz-on sétálva, mintha egy arab városban lennénk. Komolyan mondom, minden 3. nő fekete, csak szemet mutató csadorban volt. Hm. Mindegy, ezt csak mint érdekesség írtam le.

Szörfösök a város közepén

Jaj, és majd el felejtettem. Nagy élmény volt még pedig a Mercedes "Múzeum" is. Azért csak idézőjelben, mert tulajdonképpen ez nem egy múzeum, hanem egy szalon....de akkora, és annyi féle autó volt ott, hogy szerintem Múzeumnak is elmenne:D 

A kedvencem.....CLS

Szerda a hazaindulás napja volt. Reggel reggeliztük még a szállodában, majd 8 körül indultunk is haza. Délben Bécs egyik nagyon jó éttermében ebédeltünk. (Neubaugasse 52, Schnitzelwirt étterem) Isteni finom Wiener Schnitzel-t lehet itt enni. Akkora a rántott hús, mint egy nagyobb lapos tányér. Hozzá kevert salátát és krumplit szolgálnak fel. Hát….ha valaki evett már finomat:P Hazafelé még Parndorf-ba is benéztünk, majd este 9 körül érkeztünk…Jó volt:) Nagyon fárasztó 4 nap volt, de nagyon-nagyon jó:)