Ma jó korán keltünk, hogy minél
előbb odaérjünk az intézetbe. (féltem, hogy
az 1 hónapos nyári szünet miatt rengetegen lesznek) Hát, nem így lett…alig
voltak, csak mi voltunk ilyen buzgók:D
Maga
a konzultáció sem tartott sokáig. Megbeszéltük, hogy a
következő ciklusban kezdünk:) Kértem Duphastont is, hátha nem akaródzik megjönni
magától. Ha, így lenne, akkor majd az 1 hetes balcsis nyaralásunk végén kezdem
el szedni, hogy szeptember elején megjöjjön.
Mikor már mindent
megbeszéltünk, mondtam a dokinak, hogy májusban szóba került, hogy csinálnak majd
nekem egy méhbiopsziát, ezzel is segítve a beágyazódást. Nézi az iratokat,
megkérdezte hányadik ciklusnapon is vagyok (19.), majd egyszer csak azt mondja,
hogy jó, akkor megcsináljuk most. Mi? Most? (kérdeztem
én meglepve) Nem gondoltam, hogy ezt csak úgy ripsz-ropsz megcsinálják:DDD Mondták, hogy igen, de nem
fog fájni, ne aggódjak. Én persze nem aggódtam. Annyi mindenen keresztül mentem
már, mit nekem egy kis méhbiopszia:)
Egyébként egyáltalán nem
fájt. A szörcsögő hangokból kiindulva, vákuum segítségével szívhatták le a kis
darabokat a nyálkahártyából. Olyan volt, mint egy fájdalmasabb rákszűrés, csak
kicsit tovább tartott. Pici vérzés van most, de nem vészes:)
Szóval akkor 2-3 hét múlva
indul a mandula…várom már:)
3 megjegyzés:
Remélem a biopszia hozzásegít a várva várt eredményhez (nálunk is lesz)
Nagyon izgi :) drukkolok!
Huu, anyam, nem semmi :-):-):-)
Sziasztok:)
Én is remélem, hogy segít valamit, majd kiderül.
Popi írd majd meg, hogy milyen volt. Neked mikor lesz?
(na, majd a blogodon meg kukkokom;))
Megjegyzés küldése