Ma
volt a nagy nap, az első alkalom a pszichológusnál:) Az első benyomásom, érzéseim nagyon pozitívak. Igaz
ma még csak az elmúlt évek történéseit, adatait vettük át, mégis élveztem a
beszélgetést. Amikor nagyjából látta, hogy honnan kezdünk, azt mondta, hogy jaj, nagyon izgatott, és igazán motivált velem kapcsolatban:) (nagyon
aranyos volt és jól is esett, hogy ezt mondta)
Az
adatok felvétele közben beszélgettünk egy kicsit arról is (mondván egy kreatív
ember vagyok, tehát tuti gondolkoztam már ezen), hogy sejtem-e, hogy hol és mi lehet a bibi.
Mondtam, hogy igen tudom. Számomra nyilvánvaló, hogy nekem saját magammal
vannak gondjaim. Mind külsőleg, mind belsőleg. Hááát, a külsőt egyáltalán nem
értette:D Azt mondta, hogy én egy Tündérvirágszál vagyok, ha a mesekönyvben meg
kellene rajzolni egy tündérkét, ilyen lenne, mint én, ezért nem érti a dolgot:D Hát nem cuki!? Na,
szóval, ha nem is annyira a külsőm (bár tényleg néha legszívesebben kidobnám a
tükröt), inkább az önmagam felé való megfelelésről van itt szó. Valahogy többre
vágyom, mint amit nyújtok, tudok, ennek ellenére mégis egy helyben
toporgok, mintha valami visszatartana a fejlődéstől…Azt hiszem lesz miről beszélgetnünk még:D
Nagyon
érdekesnek találta, hogy az eddigi 3 beültetésnél, mindig a 3., 4. napon
történt valami. Ez most, így a 3. beülti után tényleg egyértelmű:(
Nem beszéltük most
még annyit a konkrét problémákról, mégis, mintha már most más lennék.
Hiszem, hogy nagyon jó úton haladok az
anyaság felé, hiszem, hogy mindig akkor találjuk meg a nekünk szánt utat,
amikor annak itt van az ideje:)
(tegnap is találkoztam az utcán a volt német
tanárommal, és miután kérdezte, hogy mi van velem, és én elmondtam, hogy se
gyerek, se német, erre azt mondta: nem baj, majd minden jön, ha itt lesz az
ideje:D….milyen igaza van!)
Házi feladatnak azt kaptam, hogy november 29-ére meg kell hoznom
a menstruációmat. Igenis el kell döntenem, hogy akkor megjön és kész! Ja, mert
hogy akkor lesz a 28. ciklus napom. Jó mi? 33 évig nem menstruáltam pontosan
(mit pontosan, szinte egyáltalán nem), most meg ez az első cél:D Én mindent megteszek, de tényleg....kíváncsi vagyok nagyon a végeredményre.
Férjecském
kérdezte, hogy kell még mennem? Ő azt képzelte, hogy én olyan okos vagyok (bár
ez nem okosság kérdése), hogy egy alkalom untig elég lesz…elmegyek, beszélek
egy órát, és már meg is javultam:D
Két hét múlva megyek megint, akkor már biztosan sokkal többet tudok írni a történtekről. Bár elég nehéz visszaadni mindazt, ami ott történt. De azért majd próbálkozom:)