Nem
nagyon tudom felfogni, hogy mi történt…ennél többet, mint amit ezért a
beültetésért tettem, tényleg nem tudok tenni. Szigorúan diétázom, és nem csak 3
hónapja....3 éve. Mozgok, mint egy hülye minden áldott nap. Szedem becsületesen
a gyógyszert és vagy 1000 féle vitamint + a Mastodynon. Ittam 6 hétig a Gyuri
bácsi féle fagyöngy tinktúrát kifejezetten méh erősítésre és iszom a teáit is.
Volt két méhbiopsziám. Volt egy kis kuruzslás is: jónásnapon a beültetés. De
ami a legfontosabb: most a lelkemet is teljesen kitártam.
MIT
CSINÁLJAK MÉG KÖNYÖRGÖM? Ahogyan Csibu is írta, én is elveszítettem picit a
hitem.
Talán
nézessem meg én is a laktóz és a glutén érzékenységet? (Hol? Bálint Ananlitika,
vagy lehet ezt háziorvoson keresztül is?)
Cukor
kontrollra mindenképp szükség lesz, ugyanis a ma reggeli 60 perces értékem 7,1
volt, ami baromi magas. Már írtam is T. dokinak levelet.
Az
MTHFR 1298-at nem nézték nálam, nézessem meg azt is?
Nem
tudom, nem felesleges-e ez a sok idióta vizsgálat, nem pénzkidobás-e? Már így
is annyi, de annyi pénzt kifizettünk mindenféle „hülyeségre”.
Nagyon-nagyon
köszönöm Nektek, hogy szurkoltatok, hogy velem csináltátok a diétát, a sportot,
hogy velem izgultatok:) Hihetetlen jól esnek a vigasztaló szavak is! De természetesen
nem adjuk fel, pláne, hogy 5 szépséges fagyibaba csücsül még az intézetben. És
holott eddig úgy gondoltam, hogy most vagy soha, most mégis úgy gondolom, hogy
minél előbb szeretnék menni a fagyikért…de ha mást nem, a cukromat előtte
rendbe kell tenni mindenképp, mert ez nem állapot!
Úgy
döntöttem, hogy a diétás naplót nem vezetem többé, ha valamelyik orvos kérné,
ebből már tudok válogatni. Végülis 3 havi étrendem van meg itt a blogon.
Természetesen ettől függetlenül folytatom a diétát és a mozgással is lassan
visszaállok a régi kerékvágásba...bár lehet, hogy inkább heti 3-4-re csökkentem
az alkalmat.
Miután
megérkezett az eredmény hívtam az intézetet is, de csak az egyik nővérkével
tudtam beszélni....nem nagyon értette, hogy miért csináltam ezt, mármint, hogy
elmentem vérvételre. Persze amikor elmondtam, hogy dehát negatív lett az
eredmény és amúgy azért mentem el, mert a rossz előérzetemmel nem akartam még
egy hétig szenvedni, akkor mondta, hogy megérti. Abban maradtunk, hogy a
gyógyszert még nem hagyom abba, majd holnap beszélek a dokival is és akkor majd
ő megmondja, hogy mit csináljak. A melleim egyébként megint fájnak, remélem nem
lesz baj. (Nem véletlenül mondják, hogy veszélyes a lombik.)
Elég
össze-vissza lett most ez a bejegyzés, pont olyan, mint a fejemben a
gondolatok....de majd kitisztul és akkor tisztán látjuk majd, hogy hogyan
tovább:)